Ma egy nagy­sze­rű ese­mény­nek lehet­tünk tevé­keny része­sei: a sere­gé­lye­si álta­lá­nos isko­lá­ban zaj­lott ugyan­is a Kék­tú­ra Vetél­ke­dő dön­tő­je. Gyer­gyó­tól Pozso­nyig, több száz csa­pat méret­tet­te meg magát, melyek közül 36-an jutot­tak el a mai dön­tő­ig. Az elő­se­lej­te­zők for­du­ló­i­ban is vol­tak a Haza­já­ró­val kap­cso­la­tos fel­ada­tok, de a diá­kok­nak ma is szá­mot kel­lett adni némi Haza­já­ró-isme­ret­ből, mikor a Magas-Tát­ra külön­bö­ző lát­ni­va­ló­it kel­lett fel­is­mer­ni az álta­lunk fel­ügyelt állo­má­son. A 3 kor­cso­port­ban indu­ló csa­pa­tok elő­ze­te­sen egy plusz fel­ada­tot is meg­old­hat­tak: saját régi­ó­ju­kat kel­lett bemu­tat­ni a Haza­já­ró szel­le­mé­ben, ez által meg­pró­bál­ni fel­kel­te­ni érdek­lő­dé­sün­ket, hát­ha a Haza­já­ró vég­te­len útja egy­szer a zse­li­ci vagy éppen a haj­dú­sá­gi tájak­ra vezet. Bevall­juk, ben­nün­ket ezek az — amúgy külön­díj­ban része­sí­tett — pálya­mű­vek érin­tet­tek meg leg­in­kább, hisz ren­ge­teg ifjú titán mesélt ben­nük lel­ke­sen szű­kebb pát­ri­á­já­ról. Köszön­jük Saj­tos József bará­tunk­nak a több hóna­pos szer­ve­ző­mun­kát, és azt, hogy ennyi fia­talt indít el a turiz­mus és a hon­is­me­ret útján. Hisz, aho­gyan a Haza­já­ró mot­tó­ja is tart­ja: “hon­is­me­ret nél­kül nin­csen haza­sze­re­tet”.