Mint elvándorolt, szétrajzott családtagok, kik évente hazalátogatva újra és újra szeretettel ülik körül a családi asztalt úgy találkozik minden évben, (idén XIII. alkalommal) a HAZAJÁRÓ nagy túracsaládja Borsafüreden. Idén 60 családtag érkezett a Radnai-havasok észak-keleti lábánál fekvő üdülőfaluba, hogy együtt ülhesse körül azt a bizonyos asztalt. A négy égtáj felől való érkezés sem lenne túlzó jelző, hisz pl. Békéscsaba, Budapest, Csíkszereda, Domaszék Dunaszerdahely, Felsőbánya, Kecel, Kimle, Lupény, Nagybánya, Pázmánd, Szarvas, Szatmárnémeti, Szeged, Taliándörögd és még néhány csíki településről érkeztek a túra résztvevői.

Szombaton a reggeli után a megszokott módon A Medve panzió udvarán gyűlt össze a népes csapat, hogy egy túravezetői tájékoztató után együtt induljon a közeli felvonó állomáshoz. A libegő segítségé-vel ahhoz a termeszét formálta „családi asztaloknak“látszó sziklatömbökről elnevezett Asztal-rét (Poi-ana Ştiol) alatti kiszállóponthoz jutottunk fel, ahonnan a gyalogtúra valójában indult. Sorban, páro-sával érkeztünk föl, de ezt követően már együtt indultunk útnak a táblával jelzett murvás úton.

Fél óra gyaloglással jutottunk fel az Asztal-rétre (Poiana Ştiol), ahol egy padokkal, asztalokkal be-rendezett rönkház szerű pihenőhelyen vártuk össze újra a csapatot. A rövid pihenő után a Ló-havas szomszédságában szinte jelképként egy ménes szelíd, barátságos lovai üdvözöltek bennünket és a leg-elészést érkezésünkre felfüggesztve nyugodt közeledésükkel egy kis vakargatást, simogatást csaltak ki tőlünk. Ezen a réten található a névadó, asztal szerű kőtömbök sokasága is, mely meghatározó forma-jelleget ad a színes virágokban tobzódó tájnak. Innen egy kis átkötéssel a szomszédos glaciális kat-lanba tértünk át, mely több kissebb forrás mellett az Aranyos-Beszterce patak forrásvidéke is. E kat-lan a Radnai-havasok 25 tengerszemének egyikével is büszkélkedhet, mely az Aranyos-Beszterce forrástava (Lacul Ştiol). E tavat korábban próbálták turisztikai célzattal nagyobbra formálni, de végül a természet rendet téve visszaalakította az értelmetlen emberi beavatkozás nyomait.

A katlanból könnyedén felértünk a főgerincen hajló Gargaló-nyeregbe (Saua Gărgalău 1907 m), ahol ismét egy pihenővel próbáltuk összehozni újra a teljes túracsoportot. Ekkorra már komoly felhők gyü-lekeztek a szomszédos magaslatokon egy kiadós esővel ijesztgetve bennünket. De esővel a HAZA-JÁRÓ túrázóit nem lehet elijeszteni. Tovább indultunk bízva az égiek kegyességében és az esőkabát-jainkban. A nem túl meredek emelkedőkkel tarkított túraösvény egy ponton rövid időre visszavitt a bennünket a télbe, egy masszívan kitartó hófoltnak köszönhetően. El is repült néhány hógolyó, mi-közben lassan átmeneteltünk a tél utolsó hírnökén. Egy újabb emelkedő leküzdése után már a gerinc-szakasz és a túranap legmagasabb csúcsára, a Gargalo-csúcsra (Vf. Gărgalău 2159 m) értünk fel, ahol hideg szél és szorványosan felhőtakaró fogadott bennünket. Újabb pihenővel töltöttük fel az energiáinkat, miközben szállingózva a lemaradottak is megérkeztek, hogy részesei lehessenek a közös csúcsfotónak. Itt el lehetett dönteni, hogy a várható eső ellenére tovább megyünk a főgerincen a terve-zett célpontig, vagy az érkezésünk útvonalán visszatérünk az Asztal-rétre.

A csapat fele a továbbindulást választotta, így a pihenő után folytattuk az utat a következő, a hullámos szikláiról híres Boglya-csúcs (Vârful Clăii 2121 m) felé. A tektonika, a természet erőinek formáló ha-tása, és egyben csodája testesül meg a gyűrőtt rétegek alkotta sziklatömbökben, melyek mellett nem lehet érzelem mentesen elmenni, hogy az ember ne érintené meg kezével is a látszólag ruhavászon szerű könnyedséggel gyűrődő sziklafalakat. A sziklatömbőkön átmászva, majd egy újabb emelkedő után értünk fel a következő csúcsra, az Ember-tető (Vf. Omului) 2134 m magas csúcsára. A piros sáv-val jelzett főgerinc ösvény ugyan nem megy fel a Korongyos oldalgerincéhez tartozó csúcsra, mi még-is egy kis kitérővel felkapaszkodtunk a ködös magaslatra, majd visszatérve a jelzett útvonalra egy újabb ikonikus sziklatömbhöz értünk, mely feketén uralja a tájat, távolról egy gorilla profilját idézve elénk. Bár néhányan a ködben azt gondolták, hogy ez már a Csisa, a többség a sziklákon át a szél osz-latta felhőkből kibukkanó szomszédos nyerget és csúcsot meglátva tudta, hogy a tervezett cél még odébb van. A ködből hirtelen kibukkanóan távolinak látszó Csisa (Vf. Cişa) 2036 m magas csúcsát, túránk fő célpontját végül hamar elértük és cserébe a kegyes természet időnként ablakként kinyíló fel-hők között tájképekkel ajándékozott meg bennünket. Egy végső pihenő után végül visszafelé ugyan azon az útvonalon, egy rövid esővel fűszerezett gyaloglással jutottunk vissza az Asztal-rétre. Innen a piros háromszög jelzésre váltva a Ló-havasi vízesés felé tértünk le, majd a bővizű zuhatag fotózása után a Fântâna patak völgyét követve értünk vissza Borsafüredre.

Ezzel persze nem ért véget a közös program. A vacsora után ismét összegyültünk a Medve panzió ebédlőjében, és a jelképes „családi asztalt“körbeülve értékeltük ki a túranapot, majd mindenki meg kapta a teljesítést elismerő oklevelét, az első teljesítők kitűzőt, a HAZAJÁRÓ kupa pontgyűjtő füzetével rendelkezők pedig az aktuális pecsétet.

A HAZAJÁRÓ jelképes asztala jövőre is megterítve várja családtagjait.

A beszámolóért, és a sok fényképért külön köszönet Kocziha Attilának a túra házigazdájának.