„Én Uram, Istenem, vigyázz ránk!

Ne hagyjad elveszni a hazát!

Sírva kér két szemünk,

Irgalmazz minekünk!

Emeld fel magadhoz nemzetünk!”

Az „Ima a hazáért” a Csíksomlyói Hazajáró Zarándoktúránk egyfajta „himnuszává” lépett elő. Többször is felcsendült, személyesen Balázs Titanilla mennyei székely hangján, s van egy olyan érzésünk, hogy még sokáig itt lesz velünk ez az ima, mint a nemzeti újjászületés dala.

Imádságos szívvel és felszabadult lélekkel, az együttlét örömével gyűlünk össze keleti végeinken, a „csángók patakországában”, Gyimesben, hogy egy rendhagyó csíksomlyói pünkösdi zarándoklaton vegyünk részt.
De mielőtt még a 45 km-es útnak indulnánk, részt veszünk Gyimesbükkön a felújított Bethlen-Rákóczi-vár ünnepélyes megáldásán. S miközben az avató beszédeket és énekeket hallgatjuk, felidézzük annak a 2013-as Hazajáró epizódnak a forgatását, amelyen Deáky András tanár úrral álltunk a vár csonka romjain, az ezeréves határon, Európa végpontján, és meghallgattuk a gyimesi országépítő álmát: újjáépíteni a Rákóczi-várat. És most, 13 év elmúltával ismét itt vagyunk. Könnyes szemmel öleljük meg Deáky Andrást, akinek megvalósult az álma: régi fényében ragyog a vár! Ez is jól mutatja, hogy ha valaki tiszta szívvel szolgál egy ügyet és kitartóan, soha fel nem adva dolgozik érte, a Jóisten megsegíti törekvéseit.

Szentmisét hallgatunk a kontumáci Nagyboldogasszony templomban. Aztán nekiindul a Hazajáró keresztalja, hogy a gyimesbükki hívekkel együtt gyalogoljunk, az első zarándoknapon egészen Gyimesfelsőlokig.

16 km-es út vár ránk, végig a Gyimes völgyében, de szinte fel se tűnik a távolság. A régi ismerősökkel való beszélgetések, az útba eső templomokban elmondott imák és a felcsendülő búcsús énekek, a pazar gyimesi tájjal párosulva, elfeledtetik a fáradtságot és könnyűvé teszik lépteinket. A gyimesi keresztalja a hagyományos Máriás zászlókkal vezeti a több száz fős zarándok tömeget, amelyben a Hazajáró Egylet turistái elvegyülnek a gyimesi búcsúsok között. Miközben csatlakozik Hidegségpataka és Antalokpatak, tovább éljük az imádságot:

Szeretet fénye ég bennünk!

Míg élünk hiszünk és remélünk!

Vigyázz ránk, nyújtsd kezed,

Oltalmazd népedet

Az ősi magyar nemzetet!

Este visszatérünk a szállásunkra, a Tatros Part Táborhelyre, ahol André Csabi vár minket és – népi hangszereivel és italaival – tesz róla, hogy ne sokat aludjunk. De nincs apelláta. Hajnali 4-kor indulás tovább, ’Felsőloktól már a hajnali pirkadatban emelkedünk a Fügés-tető felé. Közel 30 km-es gyaloglás vár ma ránk, de nem csüggedünk. A Hazajáró társasága nem ismer se fáradságot, se rosszkedvet.

A felkelő nap fényei felkísérnek a Gyimesi-hágóba, ahonnan megszokhatatlan a látvány: visszafelé a Gyimesek búcsút intenek, előttünk a Csíki hegyek várnak. Hosszan ereszkedünk a szépvízi völgyben, miközben egyre többen csatlakoznak a menethez, egyre hosszabbra nyújtva a zarándokok kígyózó sorát. Betölti az ima és az ének a Csíki-havasokat. Csíkszépvízen még nagyobbra nő a keresztalja. Egyre több Hazajáró barátunk is csatlakozik hozzánk nemcsak Erdélyből, hanem Clevelandtől Felvidékig, Délvidéktől az anyaországig. Hazajáró Egylet tagok, a műsor szereplői és nézői, megannyi jóbarát társaságában gyalogolni: ezek azok a pillanatok, amiket leírni nem, csak megélni lehet. Közben csatlakozik Csíkszentmiklós, Csíkdelne, Csíkpálfalva székely népe, s már talán az ezres létszámot is elérjük.

Csobotfalva csodálatos templomától már kézzel fogható távolságba kerül a szent cél: Csíksomlyó. Itt már a szélrózsa minden irányából százezrek érkeznek. A szívben és lélekben eggyé váló tömegben érkezünk meg a Somlyó-nyeregbe, az ünnepi pünkösdi szentmisére. Itt még több barátunk csatlakozik a zászlóink alá, hogy együtt imádkozzunk a magyarok nagyasszonyához.

Szűzanyánk szeplőtlen Mária,

Hozzád száll sok magyar sóhaja,

Kérd értünk Fiadat,

Megváltó Urunkat,

Védje s őrizze Országunkat!

A szentmise véget ér, nem úgy a Hazajáró zarándoktúra.  Böjte Csaba testvér vár minket szeretettel a csíksomlyói Mária-kertben. Ő volt az, akinek áldásával Csobánkán útjára indítottuk a Hazajáró Egyletet és most is ő áldja meg zarándok közösségünket. Itt már a Hazajáró sok száz fős közössége gyűlt össze. Olyan emberekkel találkozunk, akikkel a Hazajáró műsor forgatása óta nem láttuk egymást. Az elmúlt 15 évből megannyi jóbarát köszön ránk, akikkel úgy köszöntjük egymást, mintha csak tegnap búcsúztunk volna el. Lehet, hogy csak egy „röpke” forgatáson találkozunk, de az a néhány közösen eltöltött óra pont elég volt ahhoz, hogy mindig barátként gondoljunk egymásra.

Lélekerősítő beszédek és beszélgetések, az emléklapok átadása van már csak hátra. Aztán egy felejthetetlen búcsúeste ismét Gyimesben, a Tatros Part Táborhelyen, ahol a Hazajáró Egylet közösségének szűk magja egy egyedi és megismételhetetlen, már a metafizikai síkokat súroló, a lelkünk legmélyéig hatoló „közönségtalálkozón” vehetett részt.

Hálatelt szívvel gondolunk vissza nemcsak a zarándoktúrára, de a Hazajáró műsorának elmúlt 15 évére. Hálásak vagyunk és büszkék, hogy ilyen csodálatos embereket és közösségeket ismerhettünk meg. Hogy egy olyan lelki és szellemi mozgalom épült ki körülöttünk, általatok, amelyet a honismeretre épülő hazaszeretet kovácsol szétválaszthatatlan egységgé.

Nem tudjuk mindenkinek név szerint megköszönni, de hálásak vagyunk minden barátunknak, aki hozzájárult a Hazajáró Zarándoktúra méltó lebonyolításához!

Idén a Hazajáró műsora vagy így, vagy úgy, de véget ér. Ám, mivel a Hazajáró útja végtelen, egyet ígérhetünk: a Hazajáró Egylet közösségében töretlenül éltetjük tovább a műsor szellemiségét, minden körülmények között hűségesek leszünk történelmi hazánkhoz, és egymáshoz is. Mert, ahogy az imádság is szól:

Míg igaz magyar él a földön,

nem hagyjuk, hogy a rossz legyőzzön!

Bármi volt, bármi lesz,

A magyar magyar lesz,

Így éled újjá a nemzet!