Csendes a Don – hóban, emlékezetben

Csendes a Don – hóban, emlékezetben

A 2026-os Hazajáró Kupa első, lassan hagyománnyá váló túrája idén is a Cserhátba hívott minket: január 17-én a Dunahang Szabadidős Programok és a Hazajáró Egylet közös szervezésében rendeztük meg a Csendes a Don teljesítménytúrát, amely a 2. magyar hadsereg doni hősei előtt tisztelgett.

A rajt Kosdon volt, és már az első kilométereken érezhető volt: ez a nap nem „könnyed téli séta”, hanem igazi, komoly menet.

A résztvevők 20 és 30 kilométeres távok közül választhattak, és a nap során több település emlékhelyeihez is eljutottunk: Kosdon, Ősagárdon és Keszegen közösen hajtottunk fejet a második világháború áldozatai előtt. A hosszabb távot teljesítők a Naszály közelében a látó-hegyi keresztet is felkeresték – ezen a napon különösen erős üzenettel: a névtelen, idegen földön eltűnt hősök emlékét idézte meg.

A túra hangulatát idén a természet is „megírta”: hózáporok és nagy hó nehezítette a haladást, sokszor csúszós, nehezen járható szakaszokon kellett megtenni a kilométereket. Ez a fizikai küzdelem – még ha csak töredéke is annak, amit ők átéltek – sokunknak adott kapaszkodót ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk a Don-kanyar tragédiájához, a hidegben, fáradtságban, bizonytalanságban végigmenetelés emlékéhez.

A megemlékezés erejét az is mutatta, hogy közel 300 túrázó állt rajthoz, nemcsak a Dunakanyarból és környékéről, hanem a Kárpát-medence számos pontjáról is – köztük sokan érkeztek a Felvidékről. A Cserhát talán kevésbé ismert célpont a túrázók körében, de ezen a napon bebizonyította: méltó helyszín az emlékezéshez – csendes, kemény, igaz.

A nap végére, amikor már mindenki a saját tempójában „hazafelé menetelt”, a hóban hagyott nyomok valahogy többet jelentettek egyszerű túraemléknél. A hideg, a fáradtság, a nehezebb szakaszok mind-mind ráerősítettek arra, miért is fontos ez a túra: nemcsak kilométereket gyűjtünk, hanem emléket őrzünk. Ezzel a gondolattal hajtunk fejet a doni hősök előtt:


„Testem a hómezőn lassan már nem él,
Soha többé nem jutok már haza,
Gondolj rám a Donnál is, Magyar Haza!’
ismeretlen katonaköltő, 1942 decembere.