A 2025-ös Maderspach Emléktúrát augusztus 9-én szerveztük. Idén Erdély második legmagasabb csúcsát terveztük meghódítani, a 2519 méteres Nagy-Páringot, így tisztelegve a 150 éve született Maderspach Viktor előtt.

Szombat reggel 8 órakor több mint százan gyűltünk össze az 1600 méteren fekvő Páringi Turista központba. Az autók lassan kapaszkodtak odáig a meredek kanyarokban, maguk mögött hagyva a ködöt, mely egész Zsíl-völgyét takarta. Legtöbben Csíkszeredából és Magyarország különböző szegleteiből érkeztek, de volt felvidéki és délvidéki résztvevő is. A találkozópontban már tudtunk gyönyörködni a távolban kimagasló ormokban.

Túravezetőnk, Dobner Imi és felesége, Gyöngyi, már magyarázták is hogy milyen csúcsokat, hegyvonulatokat látunk. Rövid tájékoztató után neki is indultunk a hegyoldalnak, hátunk mögött hagyva a Retyezát, Oszlea-gerinc, Vulkáni-hegyek látványát. A Hátszegi-medence is fehéren virított, de mi a köd felett már éreztük a nap melegét. Jól be is kentük magunkat naptejjel, aki ezt nem tette, biztosan megbánta. A túra útvonalán se árnyék se forrás, ahol fel lehetett volna frissülni. A nap kíméletlenül sötött, a levegő is csak néha mozgott egy keveset.

Az 1889-ben épült Rudolf menedékháznál nagyobb szünetet tartottunk. Sajnos ennek teteje régen beomlott, az enyészetre bízva Rudolf herceg vadászatainak emlékét is. Szükség volt a pihenőre, hisz meredek, köves, eső mosta ösvény vezetett a 2405 méteres Cârja (Pásztorbot) csúcsra. A csúcsfotó sikerélménye újabb erőt adott a hátralevő kilométerekhez. Innen már enyhébb emelkedők vezettek a célpontba, lehetővő téve a tavak, sziklák szépségeinek élvezetét menés közben.

A Nagy-Páring csúcson mindenkit bevártunk. Addig is volt idő a csodálatos panorámával ismerkedni, legtávolban a Fogarasi-havasok és a Szászvrosi-havasok is megmutatkoztak. A közös fotó után lassan elindultunk, ki -ki a saját maga tempójában. Míg sokunknak hosszabbnak tűnt visszafelé az út, addig egy csíkszeredai túratársunk mezítláb tette meg ezt a 10 kilométert. Ez aztán az igazi teljesítmény! Visszafelé volt lehetőség választani is: a kevésbé fáradtak a 2074 méteres Kis-Páring- csúcsot is érintették, akiknek az ízületei már kezdtek felmondani, a csúcs alatt rövidíthettek.

Ameddig mi a kilométereket róttuk, addig Lupényban egy nagy üstben rotyogott a gulyás. Köszönjük a szakácsoknak a finom vacsorát, a lehűtött dinnyéket és söröket, hisz szükség volt az energiapótlásra.

Kis pihenés után, sor került az oklevelek és kitűzők átadására, valamint a Hazajáró Kupa igazolófüzetek lepecsételésére. Mindenki feltöltődve búcsúzott el és sokan megígérték, hogy jövőre is itt lesznek. Várunk szeretettel!