Mielőtt a Hortobágy folyó Móhnál egyesülne a Szeben folyóval, az utolsó szász erődtemplom, amit láthat, az a jobb partja fölé emelkedő Dolmányon van. Bizony érdemes felkapaszkodni ehhez a templomhoz, és nem csak azért, mert innen nagyon jól mutat a Fogarasi-havasok. A faluból a templomhoz vezető hosszú lépcsősort azért is érdemes megmászni, mert odafent a 13. századba csöppenünk vissza. A román stílusú templom ugyanis ekkor épült. A 15. században gótikus stílusban bővítették, a 16. században evangélikus lett, a 18. században pedig megkapta mai oltárát. A templomot ovális várfal veszi körül. A templomtól külön álló lőrésekkel ellátott harangtorony is ennek a kerítőfalnak a belső részén áll.

A Hortobágy alsó folyásán, a folyó jobb partján Szászújfalun, Vurpódon és Veresmarton is találunk erődtemplomot.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a dolmányi evangélikus templom melletti temető.

Klasszikus királyföldi látkép: háttérben a Fogarasi-havasok, előtérben egy masszív templomerőd. Ez fogadja az utazót a Hortobágy-folyó völgyében, Holcmányon. Az Árpád-kori település, miután 1449-ben Vlad havasalföldi fejedelem feldúlta, elnéptelenedett. Miután újratelepült, a településen belül hagyományosan jól elkülönülve élt három etnikum: a szászok a falu központjában éltek, míg a románok csak a falu keleti peremén, a javarészt aranymosással, később a szász gazdák birtokain napszámosként dolgozó cigányok pedig a falu északi peremén telepedhettek le. 1977-ben még 37% volt a szász lakosság aránya a faluban, ez 1992-re 6%-ra zuhant, köszönhetően Ceauşescu kisebbségellenes politikájának, mely során kiárusította német nemzetiségű állampolgárait az NSZK-nak.
Az eredetileg katolikus, majd evangélikus hitre áttért szászok első templomukat a 13. században építették Szent Pál tiszteletére. Később az ellenséges betörések elleni védekezésül dupla védőfallal erődítették. A templom lülönleges középkori emléke a domborművekkel díszített nyugati kapu. Ahogy Léstyán Ferenc írja, „Az oszlopok fölött bő redőzetű ruhás alak áll, kezében fáklyával, fején gyöngyös szélű sapkával. A fáklyát az előtte ülő ördög akarja elragadni, a hátánál egy másik meg előre próbálja taszítani. A másik oszlopfőn Szent Péter szakállas alakja, jobbjában kulccsal, baljában Biblia, lábánál karinges alak térdel. A harmadik oszlop felett bokáig érő ruhában két alak mondatszalagot tart kezében. A kapuzat jobb felén halfarkú süveges manó, illetve két, derekán zsinóros övvel ábrázolt szerzetesnek vélt alak.”
A kitelepült szászok nem feledkeztek meg szülőföldjükről, támogatásukkal sikerült megmenteni ősi egyházukat.
Áprilistól szeptemberig a templom általában nyitva áll a turisták számára, ebben az időszakban istentiszteleteket is tartanak a templomban. A téli időszakban be kell jelentkezni előzetesen, a telefonszám: +40720309485. A belépőjegy 6 lej/felnőtt.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.

Újegyházba már csak azért is illik beköszönni, mert az 1876-os megyerendezésig a hét királyföldi szász szék egyikének, Újegyházszéknek volt a központja, amelyhez a régió 14 faluja tartozott. Az adóbevétel szerint ez volt a legkisebb szék Királyföldön. Itt született 1721-ben báró Samuel von Brukenthal, Erdély kormányzója.
A román stílusú templom köré a 15. században egy szabálytalan ötszög alakú gyűrűt építettek. A gyűrűt 5 torony erősítette meg: északnyugaton a szalonnatorony, nyugaton a „Török-torony”, északon egy félkör alakú torony, északkeleten az „Iskolatorony” és délkeleten a „Kaputorony”. E torony közül három ma is áll. A régi templom helyére egy észak-déli tájolású templomot építettek 1803-1806 között az erődítmény második udvarában, a régi templomtól délre.

A szomszédos Márpodon a 18. században szintén új templomot kellett építeni a 13. századi román stílusú bazilika helyett, mert azt a tatárok felgyújtották. A régi templomból csak egy növényi díszítésű oszlopfő maradt meg.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Újegyház és Alcina ma már békésen éldegél egymás mellett Erdély kellős közepén. Ám ez nem volt mindig így! A középkorban szász lakossággal települt Alcina a 14. századra olyan jelentős hely lett, hogy Újegyházszéket 1361 és 1620 között többször is Alcinaszékként említették, vagy éppen Alcinát jelölték meg Újegyház székhelyeként. Közben Alcinának a Gerendi családdal is viaskodnia kellett, ugyanis a 15. század közepétől Alcina volt a Gerendi család birtokközpontja volt. A felszabadulás csak 1593-ban érkezett el, mikor Alscina lakossága véglegesen megváltotta magát a Gerendiektől. És ha ez nem lenne elég, 1493-ban a törökök is feldúlták a települést. 1620-ban aztán a szász Univerzitás előtt Újegyház beperelte Ancinát. Az újegyháziak szerint Gerendi János és Pál vitték Alcinára a szék bíróságát, és sérelmezték, hogy Alcina évi két nagyvásárt tart. Mindkét fél okiratokkal próbálta igazolni régi jogait, de az Univerzitás Újegyház javára döntött, és a székhelyi jog attól kezdve Újegyházat illette meg. Alcina csak 1791-ben nyert szabadalmat éves vásár tartására.
Azóta sok víz lefolyt a Hortobágy folyón, a szászok elmentek, Újegyház és Alcina ma már békésen éldegél egymás mellett Erdély kellős közepén. Alighanem egyedül az alcinai erődtemplom öreg falai emlékeznek a régi szép időkre. A templom eredetileg román stílusú háromhajós bazilika volt. 1509-ben gótikus stílusban átépítették csarnoktemplommá és dongaboltozattal fedték. A régi harangtornyot 1853-ban lebontották és 1858-ban újat építettek helyette. A kaputornyon kívül még három másik védőtornya is volt, melyek közül az északi 1914-ben omlott össze. A templom igen rossz állapotban van, csak kívülről lehet megnézni.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Szásszalatna úgy elbújt a Hortobágy dombságán, hogy miután elmentek a szászok, azt sem tűnt fel senkinek, hogy maradt utánuk egy szépséges gótikus templom. A templom állapotából legalábbis ez derül ki. A templom a 15. században épült, a harangtornyot 1828 és 1830 között építették mellé.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti mező.

A Hortobágy menti dombok között megbújó Magaré falujában áll őrt a falu 15. századi gótikus csarnoktemploma. A hívek harangtoronyként az erődítmény bejárati tornyát használták, amely valószínűleg a 16. század elejéről származik. Romos állapotban van, bejutni nem lehet.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.

Úgy hírlik, Bürkösön él a Hortobágy völgyének legjelentősebb magyar közössége, bár ez csak 54 lelket takar. (A további számok: Brulya – 3, Oláhújfalu – 24, Nagysink – 12, Hégen – 6) Nem sok ugye? Ezért is illik felkanyarodni Bürkösre minden erre vetődő honfitárunknak. A bürkösiek az itt élt határvédő székelyek leszármazottjainak vallják magukat, talán ezért is tartják ilyen erősen hitüket és magyarságukat.
Bürkös a középkorban az alcinai gerébek jobbágyfalva volt, és később sem a Királyföldhöz, hanem Fehér, aztán Felső-Fehér vármegye egyik enklávéjához tartozott. A 15. században a szász eredetű Geréb családon kívül más nemesi családok is lakták. Ők telepítettek be a 16. században román jobbágyokat. 1848-ban a román parasztok úgy ünnepelték a Batthány-kormány jobbágyfelszabadítását, hogy hét bürkösi magyart megöltek.
A bürkösi magyarok házasodási mintáiban a 19. század közepétől máig érdekes hullámmozgás figyelhető meg. 1856-ig a települési endogámia uralkodott a körükben, aztán 1876 és 1896 között ismét túlsúlyba került az endogámia, és az exogám kapcsolatok a Székelyföldre és Oláhújfalura korlátozódtak. 1896 és 1916 között szegény székely férfiak települtek a faluba, akik innen választottak maguknak házaspárt, és itt is telepedtek meg. Havadtővel évtizedekig tartó párválasztási kapcsolatot alakítottak ki. 1916 és 1936 után ideiglenesen ismét az endogám kapcsolatok váltak meghatározóvá, hogy aztán a bürkösi magyarok nagyjából a második világháborútól szinte csak települési vagy etnikai szempontból exogám házasságokat kössenek. A helyi magyarok és szászok között 31 vegyesházasság született, amelyek által a kisebb szász közösség beépült a magyarba. A kollektivizálás után előbb a magyarok, majd tízéves különbséggel a románok közül is egyre többen költöztek városra. Magyar iskolai tagozata az 1980-as évekig működött, 2000-ben újraindult, de egy évtized múltán ismét megszűnt.
Nagyon érdekes a bürkösi református–evangélikus templom története is: eredetileg a 15. században épült. 1641-ben, a szász lutheránus lelkész halála után a református magyarok elfoglalták az evangélikusoktól. A következő évben megegyeztek, hogy a templomot a két felekezet ezután közösen használja. 1741-ben a szászok amiatt tettek panaszt, hogy bár kevesebben vannak, egyenlő arányban kell hozzájárulniuk a templom felújításához. A 18. században újjáépítéséhez felhasználták a lebontott ágotakövesdi evangélikus–református templom anyagát. Mai alakját 1856-ban kapta. 1974-ben a hívek nélkül maradt evangélikus egyház parókiáját a reformátusoknak adta el. Addig a templomot a két gyülekezet együtt használta; be volt osztva, hogy melyik hány órakor megy. A magyar gyülekezetnek megvoltak a maga úrasztali terítői, a szószék, a koronát díszítő burkolat, aztán mikor a szászokra került sor, ezt mind leszedték, és felrakták a sajátjukat. 2022-ben magyar állami segítséggel sikerült megjavítani a templomot. A református templom a parókia mellett található.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom előtti tér.

Azért elkéne a Hortobágy dombságának déli oldalán is egy Berethalom. Mert valljuk be, a világörökség részét képező Berethalom „fénye” igencsak kedvező megvilágításba helyezi a környékén található, kevésbé látványos szász erődtemplomokat is. És persze az sem mindegy, hogy a Nagy-Küküllő völgye már ősidők óta forgalmas útvonal, míg a Hortobágy völgye kevésbé frekventált vidék.
Mindez Szászapátfalváról jut az ember eszébe, ahol jó nagy kövér csöndek tudnak kiülni a kopár domboldalakra. A Bürkös felől elérhető zsákfalu már a 14. században létezett, gótikus temploma is ekkor épült. A csarnoktemplom 1520-ban kőfalat, 1799-ben harangtornyot kap. A kőfalat 1979-ben bontják le, és ki tudja mennyi ideje van még a harangtoronynak.
A templom mellett található a Villa Abbatis Kulturális Egyesület lovascentruma és panziója, akik kiemelt figyelmet fordítanak a természeti környezet megőrzésére, a vadvirágos rétek helyreállításával, a régi alma- és körtefajták visszatelepítésével. Ez mellett lovas túrákat indítanak Berethalomra, Riomfalvára, Almakerékre, Nagykapusra – lám, még ők is Medgyesszékre kirándulnak, pedig a Hortobágy dombságának déli felén is van mit nézni… és felújítani.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A források arról mesélnek, miszerint a szász Vessződ csak lassanként illeszkedett be Nagysinkszékbe; a 15–16. században többször is mint nemesi birtokot említik. Még I. Apafi Mihály is birtokolta, aki 1685-ben zálogba is adta Vessződ tizedét a vajdahunyadi Petru Marcuțannak. Vessződ községben azonban már se szász, se magyar szórványt nem találni. Árpád-kori temploma, amelyet a 16. században csarnoktemplommá alakították át, külsőben megújulva, de magányosan viseli sorsát. Az első megrázkódtatás 1707-ben érte, amikor a császári hadak dúlták fel Vessződöt. Aztán a 19. században a körfal és a tornyok nagy részét lebontották, csak a kaputorony és egy rövid falszakasz maradt meg. Az 1914-ben épült evangélikus iskola is kiüresedve szomorkodik, nem koptatják már padjait szász diákok.

Vessződ előtt található Vérd, itt is áll egy ramaty állapotban lévő erődtemplom, amely sokat változott a középkor óta.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A Hortobágy völgyének fő helyére, Szentágotára már a tatárjárás előtt szászok települtek. Miután 1376-ban Nagy Lajostól vásártartási jogot kapott, közel hat évszázadon át viselte mezővárosi címét. A török betörések idején Hunyadi János, majd Mátyás kezdeményezték megerősítését. Ekkoriban Nagysinkszék legnépesebb települése volt. Evangélikus erődtemploma mai formáját 1560 körül kapta. Külső kettős falgyűrűjét a 19. században lebontották, de a céhek négy tornya kivételével: északon áll a Fassbinderturm (Kádárok tornya) a csapórácsos kapuval, keleten a Schmiedturm (Kovácsok tornya), délkeleten a Schneiderturm (Szabók tornya) és délnyugaton a Schusterturm (Vargák tornya). (A templom hétfőtől péntekig, 9:00 és 17:00 óra közt van nyitva, a belépő 15 lej.) Szentágota első román lakói a város pásztoraiként települtek be a 18. században. Ma már ők alkotják a kisváros döntő többséget. A Hortobágy-völgyi Múzeum az 1800-ból való, barokk Bruckner-házban működik; nyitva hétfőtől péntekig 8:00-14:00-ig. A római katolikus magyarok Szűz Mária temploma 1867-ben épült, de a legtöbb magyart a református közösség adja; nekik is van egy imaházuk, éppen a katolikus templommal szemben. Ahogyan Kozma Endre szentágotai református lelkész 2025-ben fogalmazott: „Szentágota valamikor szász város volt, túlnyomó többségben szászok laktak, de ’89 előtt, a változások előtt és főleg a változások után a szászok elhagyták Erdélyt, kitelepedtek Németországba, és helyére beköltöztek a románok, magyarok és más nemzetiségűek. Körülbelül 8-10 ezer lakosa van. Jelenleg túlnyomó többségben románok lakják, 90 százalékban, körülbelül 2-3 százalék a magyarság, egy százalék a szász, és hat százalék a más nemzetiségek. A szászok nyilván evangélikusok, a románok túlnyomó többségében ortodoxok, a magyarok megoszlanak. Egy része a magyarságnak katolikus, van egy 60-70 lelket számláló katolikus gyülekezeti közösség, és a mi református gyülekezetünk 130 lelket számlál. 2003-tól kezdődőleg megvan a saját templomunk, itt hangzik Isten igéje vasárnapról vasárnapra. Egyházunk és népünk kérdése összefonódik. Hogyha elveszítjük a nyelviségünket, ha bezárják az iskoláinkat, akkor elveszítjük a vallásunkat, templomainkat és a mi hitünket is. Éppen ezért fontos megőrizni a népegyházi keretet azért, hogy benne megmaradjon a hitvalló egyháznak a tartalma. Emberi számítás szerint itt nincsen a magyarságnak jövője, de nem tudjuk azt, hogy mit hoz a holnap. A történelem menetét soha nem tudtuk kiszámítani. Hisszük azt, hogy a holnapunk, a jövendőnk, népünk, nemzetünk életének a jövője és egyházunk életének a jövője Istennek a kezéből, Istennek a markából nő ki. És úgy, ahogy velünk volt a múltban, és ahogy tapasztaljuk azt, hogy velünk van a jelenben, úgy velünk lesz holnap is.”

Az apró magyar közösség tehát kisebb csodával még fennmaradt, de a németek már szinte teljesen eltűntek. Mégis maradt egy ősi szász hagyomány, az Urzeln, amit az itt élő románok nem hagytak feledésbe merülni. A lolák hagyománya a helyi kézműves céhekhez kötődő farsangi szokás. Évszázadok óta minden év január utolsó vasárnapján jellegzetes fekete ruhás, ostorral és kolompokkal zajt csapó maskarások, a lolák lepik el az utcákat, hogy elűzzék a telet és a gonosz szellemeket. A szokást először 1689-ben dokumentálták, de jóval régebbi. Néhány évtized kényszerszünet után a szászok még 1990-ig megtarthatták, ám, miután tömegesen elvándoroltak, elsorvadni látszott. Ám a helyi románok 2006 óta újra megtartják. Ragaszkodnak az eredeti formákhoz, az álarcokhoz, maskarákhoz és a zenéhez, így viszonylag hiteles módon viszik tovább ezt az ősi múltba vesző tavaszváró ünnepet.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A Hortobágy jobb partján fekvő Rozsondán már nem találni szász lelkeket. Kőházaik mellett csak a 13. századi eredetű templomuk maradt meg, amely mellett a középkorban még apácakolostor is működött. Kettős várfalait a 19. században bontották le, a védőfalakon belül állt kolostorépületet pedig 1924-ben hordták el. A templom szerencsére rendben van tartva, meg is nézhetjük 15 lejért 8:00 és 18:00 óra között. Előtte hívjuk valamelyik számot a kettő közül: 0040742701295, 0040269518582.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.

Prépostfalva eredetileg a Hortobágy patak két oldalán helyezkedett el, a gyakori áradások miatt azonban északra költözött. Lutheránus erődtemploma a 14. században épült gótikus stílusban, az egyik legősibb templom Erdélyben. Az 1500 körül épült harangtoronyban van egy helyiség, amelyben a falu hagyományosan a szalonnát tárolja, pont ugyanúgy, mint a régi időkben. Orgonája 19. századi, oltárképén Jézus látható. A templomot egy részben kettős gyűrűfal veszi körül szabálytalan sokszögben. A belső falat 1860-ban bontották le. A külső körfal keleti részén egy mellvédes, piramis alakú torony áll. Az együttes északnyugati részén egy másik őrtorony biztosítja az erődített templom egykori bejáratát, amelyet felvonóhíddal is el lehetett zárni. A prépostfalvi erődtemplom a „18 erődített templom” uniós projekt része volt, amelynek keretében 2012-ben felújították és megnyitották a nagyközönség számára. A faluban még mindig él fél tucatnyi szász vegyes házasságban, de Németországból is sokan visszajárnak, így van, aki rendben tartsa és alkalomadtán megmutassa a templomot. Telefonszám: +40269709474 vagy +40269709470.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom déli bejárata.

Jakabfalvát már 1309-ben említik az oklevelek, de valószínű, hogy már a 12. században létezett és temploma is volt. Ennek a helyére a 14. században épült az új, Szent Jakab tiszteletére szentelt gótikus templom, amelyet itt is a 15-16. század fordulója táján erődítettek, miután egyre több portyázó török és tatár had járta Erdély földjét. Egy 1488-ól való összeírás szerint Szentágota után Nagysinkszék második legnagyobb községe volt. Aztán eltelt pár évszázad, 1990 körül az utolsó szászok is kivándoroltak. Szerencsére a kis faluhoz képest méretes evangélikus templomot a Casa Don Bosco alapítvány megmentette, és 2005-ben ökumenikus templommá alakította át. Folyamatosan újítgatják, ha szerencsénk van, pont van ott valaki, aki beenged.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A Hortobágy bal partján fekvő Újvárosnak a nevében is benne van, hogy nem olyan régi település. Ez mindössze annyit jelent, hogy körülbelül 700 éves, vagyis kicsivel fiatalabb, mint a felette fekvő Százhalom, amelynek a védelmére alapították. Ez mellett az is feladata volt, hogy a Székelyföld felé vezető Hortobágy-hidat őrizze. Járt is az ilyenkor megszokott erődtemplom, amely egy 13. századi román stílusú bazilika tornyát felhasználva épült 1487-ben. A 19. században az időközben evangélikussá lett templom gótikus hajóját klasszicista stílusban építették újjá, ugyanekkor lebontották a templom körüli kerítőfalat.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Netus az a segesvárszéki település, ahol a szász evangélikus templom annak is feltűnik, aki nem érdeklődik felettébb a múlt eme gyöngyszemei iránt. Mindez nem hatalmas méretének köszönhető, hanem annak az egyszerű ténynek, hogy pont a Nagyszeben-Segesvár főút mentén van. Bár, lehet, hogy a 14. századi gótikus templom fel sem tűnne, ha szentélyére később nem épült volna rá egy vaskos fagalériás torony, amely erődjelleget ad a védművekkel nem rendelkező templomnak. A Szent Miklós tiszteletére szentelt csarnoktemplomban lépcsők vezetnek a felső szintekre. Az oltár és a szószék, Johann Folberth iparművész alkotásai 1770-ből valók, és úgy vannak összeillesztve, hogy gyakorlatilag egy darabot alkotnak. A templom orgonája 1850-ben épült. A google maps-on található telefonszám, ha esetleg be szeretnénk jutni: +40269256922.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Hégent látva ki mondaná ma meg, hogy a 13. században szász lakossággal települt falut egykor Segesvárszék negyedik legnépesebb településeként tartották számon?! 14. századi erődtemploma sokáig búcsújáróhely volt, a védőfalát erősítető négy saroktornyából három ma is áll. Mivel a Segesvár és Fogaras közötti úton feküdt, sokat szenvedett az átvonuló hadaktól. Amikor 1658-ban a törökök felgyújtották a falut, a nép a templomerődben talált menedéket. De a templom a legújabb kor háborúitól és vörösterrortól már nem volt képes megvédeni a szászokat. A kivándorolt szászok 1982-ben alapították meg a németországi hégeniek szövetségét, és ma is visszajárnak rendben tartani a környék egyik legszebb erődtemplomát.
A templom nem csak kívülről mutatós, hanem híres belső értékeiről is, leginkább ládagyűjteményéről. A festett kazettás karzat 18–19. századi, a szentélyben, az orgona mellett 15. századi szentségfülke található. Belseje 1776 és 1851 között háromszor töltődött föl iszappal, ezért padlóját megemelték. A bal oldali padok alatt egy csapóajtóval lezárt kút nyílik. A templom két védőemeletén őrzött, 16-19. századi, festett és festetlen ládákat 2002-től német- és magyarországi szakemberek restaurálták Segesvárott. Ugyancsak a védőemeleten maradtak meg a sorszámozott élelmiszer-tároló kampók. Ezek mellett megmaradt 118 gabonatároló hombár, amelyek nagy részét a segesvári hegyi templomban állították ki restaurálás után. Az erődtemplom kulcsa az egyik szomszéd házban van, a helyiek segítőkészek és könnyen előkerítik. A google map-on ez a telefonszám van megadva a templomhoz: +40724590330.
A falu szélén a Hortobágy folyó felduzzasztásával kialakított halastavak már az alföldi Hortobágyra emlékeztetnek. De nincsenek itt se csikósok, se kocsmárosné, se kilenclyukú híd, csak az erdélyi szász múlt egy szép lenyomata.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom melletti park.