Kistapolcsány: egy séta a szép kastély kertjében, pár fotó, néhány infó arról, hogy a Rákócziak itt mit tettek-vettek, aztán az átlagos turista indul is tovább a közeli bölényrezervátumhoz, vagy Hrussó várához. Mondjuk az, hogy átlagos turista, kicsit túlzó, hisz aki Kistapolcsányban és környékén turistáskodik, az több, mint átlagos turista; az már túl van Körmöcbányán, Selmecbányán, Nyitrán, Trencsénen, vagyis a kirakaton, és „szeretne körülnézni a boltban” is.
Az ilyen „több, mint átlagos turistáknak” bátran ajánlható Bars vármegye egykori székhelye, Kistapolcsány. Vannak ugyanis települések, amelyek neve egy-egy történelmi korszakhoz köthető, ellenben Kistapolcsány szinte minden történelmi korszakban „szerepelt a nagyszínpadon”.
A település először királyi birtok, majd 1307-ben Károly Róbert Haslav comesnek, a Kistapolcsányi család ősének adta, aki királyi engedélyt kapott arra, hogy a Leves patakban arany után kutasson. Egyik ismert kegyúra volt Kistapolcsányi Aranymosó Péter, akinek még a neve is nagyon hangzatos. Egy másik birtokos, Gondos János már bányászati tárnák megnyitására is jogot kapott. Mai kastélya eredetileg késő gótikus vízivár volt, melyet előbb a johanniták, majd Csák Máté birtokolt. A várkastélyt, 1559-ben az országgyűlés, mint szükségtelen erődítményt le akarta bontatni, 1578-ban azonban mégis újjáépítéséről döntöttek. A település 1600-ban mezőváros lett.
1611-ben kihalt a Kistapolcsányi család, 1616-ban a birtok a Rákóczi családé lett, akik 1662-ben a várat átépítették. Ezt 1664-ben kirabolták a császáriak. A kistapolcsányi búcsújárás eredete Rákóczi Erzsébettől ered, aki 1683-ban fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha a várost megmenti a töröktől, zarándoklatot tesz a Szentföldre. A Szentföldről, Kármel hegyéről azzal a meghatalmazással jött haza, hogy megalapíthassa a Kármelhegyi Boldogasszony Társulatot – XI. Ince pápa volt az, aki engedélyezte a kegyhely alapítását.
II. Rákóczi Ferenc is sokat tartózkodott itt, sőt 1696-ban itt született első fia, György Lipót. 1706-ban Rákóczi Ferenc a béketárgyalások alatt Nyitrán fogadta feleségét, majd a kistapolcsányi várkastélyba költöztek át, ez volt Rákóczi főhadiszállása. A Fejedelem utoljára az 1708-as vesztes trencséni csata után látta Kistapolcsányt: augusztus 4-én itt jelentették neki az ezredesei, hogy a gyalogság szétoszlott; Bottyán János is itt kereste fel a fejedelmet. A kurucok elleni győzelme után 1708-ban Heister tábornok rögvest el is foglalta a Rákóczi által elhagyott kastélyt.
A kincstárra szálló Kistapolcsányt 1710-ben a Coburg család vásárolta meg, majd 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. A Zichy család 1742-ben a horvát származású Keglevich családnak adta el. Velük számos dalmát telepes is érkezett, akik fellendítették a zöldség és gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést és sörfőzést. És, ha már búcsújáró hely: 1787-re Keglevich Károly a 14. századi gótikus templom helyett új barokk templomot építtetett, amely Alexandriai Szent Katalin tiszteletére van felszentelve. Itt találjuk Kistapolcsányi Törökverő János török-kori sírfedőkövét. A templom kegyképét Emerich Károly festette 1730-ban, ez eredetileg a kastély kápolnájában volt. A várkastélyt 1830-ban Hild József klasszicista stílusban tervezte át. A kastély kertjében a nagy tribecsi vadászatok idejében vadászkastély is épült. Körülötte Stróbl Alajos remekbe szabott vadász tematikájú alkotásai díszítik a parkot. Kistapolcsányban elég komoly lótenyésztés volt, erről mesél a lovarda épülete, amely ma Szlovákia legnagyobb és leghíresebb tenyészközpontja: a Szlovák Nemzeti Csikófarm a világhírű lipicai, hucul és arab lovak génállományát őrzi. Múltját és eredményeit egyedülálló Lovasmúzeum mutatja be. A Kistapolcsányi Nemzeti Ménes lipicai ménesében a tenyésztés hagyománya felkerült az UNESCO listájára. A kastélyparkban tó is található, partján a Szent Vendel kápolna alatt található a kuruc áldozatok sírja.
1890-ben a Habsburg család lett a kistapolcsányi uradalom birtokosa, Trianonig gyakorlatilag Habsburg kézen van a város. És aztán a 20. században a mindenkori csehszlovák elnök nyári rezidenciája. Mesélik, egy alkalommal Masaryk elnök elgondolkozva rótta a park útjait. Az egyik kertész, aki nyugdíjas történészként itt dolgozott, el kívánt távozni, de az elnök magához intette. – Nem akartam zavarni önt. – mondta a kertész -, mert láttam elgondolkozott. – Igen, azon járt az eszem, vajon jó volt-e, hogy ezt a Csehszlovákiát megalapítottuk? Ha pedig ezen a helyen járunk, nem feledkezhetünk meg róla, hogy 1936. szeptember 11-én itt fogadta gróf Esterházy Jánost Edvard Beneš. Miniszteri széket és költségvetést ajánlott fel neki. A képviselő ezt azzal hárította el, hogy a jelenlegi rendszer iránt pártja nem táplálhat bizalmat. Előbb a kormánynak kell lépnie, hogy az ajánlat elfogadását kiérdemelje. A kastélyban forgatták a Fekete város néhány jelenetét, ma 3 csillagos szálloda.
A templom melletti temetőben egy 48-as szlovák honvéd sírját is megnézhetjük: „Magyar” Laktisa Jána Komáromban Klapka oldalán harcolt, ezzel kiérdemelte a „Magyar” melléknevet, ezt az „új“ nevét sírkövére is ráírták. A temetőben egy 1919-es magyar katona sírja is megtalálható.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.
