III. Bükkaljai hétvége a Hazajáróval – avagy kék és narancssárga

III. Bükkaljai hétvége a Hazajáróval – avagy kék és narancssárga

Idén immá­ron 3. alka­lom­mal ren­dez­tük meg a Haza­já­ró Egy­let­tel közös bükk­al­jai hét­vé­génk, melyen a Pri­ma Pri­mis­si­ma közön­ség­dí­jas Haza­já­ró hon­is­me­re­ti műsor alko­tói vol­tak ven­dé­ge­ink és túra­tár­sa­ink a Bükk­al­ján. A hét­vé­ge során Jakab Sán­dor és Kenye­res Osz­kár mel­lett velünk volt Moys Zol­tán, a műsor író-ren­de­ző­je, illet­ve Schödl Dávid ope­ra­tőr is. Az egész hét­vé­gés prog­ram cél­ja, hogy közö­sen nép­sze­rű­sít­sük a kár­pát-meden­cei ter­mé­szet­já­rást és a turiz­must, illet­ve meg­is­mer­tes­sünk a részt­ve­vők­kel egy külön­le­ges tájat, a Hun­ga­ri­kum cím­mel kitün­te­tett Bükk­al­ját és annak egye­dül­ál­ló kőkul­tú­rá­ját.  Pén­te­ken Eger­ben, a Líce­um­ban meg­tar­tott nagy sike­rű közön­ség­ta­lál­ko­zót köve­tő­en Vár­kút­ra utaz­tunk, ahol az egész hét­vé­gés prog­ram szál­lá­sa volt és ahol igen jó han­gu­la­tú esték vár­tak ránk a házi­gaz­da jóvol­tá­ból. A szom­ba­ti túránk­ra így nem túl kipi­hen­ten ébred­tünk, de a közel 100 fő, aki várt ránk reg­gel Cse­rép­fa­lu­ban, gyor­san feled­tet­te velünk fáradt­sá­gun­kat és már mind alig vár­tuk, hogy újra a Bükk­al­ja cso­dá­la­tos táján baran­gol­junk túra­tár­sa­ink­kal. Ahogy a koráb­bi évek­ben is, úgy most is ragyo­gó nap­sü­tés és varázs­la­tos őszi szí­nek vár­tak min­ket. Idén Cse­rép­fa­lu­ból indul­va a Mész-patak szur­do­kán át a Hideg-kút lapo­sa és a Dobi-rét érin­té­sé­vel, a Fel­ső-szo­ro­son leeresz­ked­ve érkez­tünk Cse­rép­vár­al­já­ra, ahol nem hagy­hat­tuk ki a Man­gó-tető kap­tár­kö­ve­it és a Cse­rép várat sem. A túra végén bab­gu­lyás és pala­csin­ta várt ben­nün­ket a Cse­rép­vár étte­rem­ben, amit Haj­dú Roland borász bora­i­val koro­náz­tunk meg.

Vasár­nap már kicsit keve­seb­ben, de annál lel­ke­seb­ben vág­tunk neki a hét­vé­ge záró túrá­já­nak, mikor is az Eger fölé maga­so­dó Nagy-Eged hegyet vet­tük cél­ba. A könnyű túra után nehéz volt a búcsú­zás, hiszen ismét élmé­nyek­kel és új barát­sá­gok­kal gaz­da­god­va tér­het­tünk haza, bíz­va abban, hogy mielőbb ismét talál­koz­ha­tunk és újabb közös élmé­nye­ket élhe­tünk át.
Ezúton sze­ret­nénk meg­kö­szön­ni a hét­vé­ge prog­ram­ja­i­hoz nyúj­tott támo­ga­tá­sát a Kár­pá­ti­kum Ala­pít­vány­nak és az Agria Geog­rá­fia Ala­pít­vány­nak, akik nem csak szak­mai part­ne­re­ink, hanem szel­le­mi­sé­gü­ket tekint­ve is fon­tos szö­vet­sé­ge­se­ink.

Hava­si Nor­bert