„Nem vol­nánk mél­tók, hogy egye­sü­le­tünk éle­tét irá­nyít­suk, ha nem szí­vünk­kel s lel­künk­kel dol­goz­nánk érte.” Thir­r­ing Gusz­táv­nak, a magyar ter­mé­szet­já­rás nagy alak­já­nak jel­mon­da­ta ez, aki egy­ben a turisz­ti­kai iro­da­lom meg­te­rem­tő­je és a Magyar Turis­ta Egye­sü­let ala­pí­tó­ja is. Már­vány­táb­lá­ja ott van Dobo­gó­kőn, az Eöt­vös Lóránd turis­ta­ház bel­ső ter­mé­nek falán, Chol­no­ky Jenő, Peták Ist­ván és ter­mé­sze­te­sen Eöt­vös Lóránd emlék­táb­lá­já­nak tár­sa­sá­gá­ban.

A pél­da­ér­té­kű jel­mon­dat és a Thir­r­ing-emlék­táb­la 2011 óta díszí­ti a mene­dék­ház falát, éppen azóta, mió­ta a Haza­já­ró útra kelt „vég­te­len” útján, hogy keresz­tül-kasul beba­ran­gol­ja a Kár­pát-meden­cét. A kép­ze­let­be­li 0 kilo­mé­ter­kő is éppen az Eöt­vös Lóránd turis­ta­ház előtt volt, hisz 2011. augusz­tus 23-án egy pró­ba­for­ga­tás kere­té­ben végig­jár­tuk a Viseg­rá­di-hegy­ség leg­szebb lát­ni­va­ló­it.

Azóta sok víz lefolyt oda­lent a Dunán: elké­szült 333 Haza­já­ró epi­zód és a tele­ví­zi­ós soro­zat mel­lett 2015-ben meg­ala­kí­tot­tuk a Haza­já­ró Hon­is­me­re­ti és Turis­ta Egy­le­tet. Ez az egye­sü­let szer­ve­zi immár 8. éve az Őszi Haza­já­ró túrát, amely­nek útvo­na­la egy­be esik a pró­ba­for­ga­tá­son bejárt 15 kilo­mé­te­res útvo­nal­lal. A túra ma már egy­ko­ri bará­tunk és har­cos­tár­sunk, Strahl Zol­tán nevét vise­li, akit 2017-ben vesz­tet­tünk el. Thir­r­ing Gusz­táv jel­mon­da­tá­ra vissza­utal­va: Strahl Zoli iga­zán mél­tó volt közös­sé­gé­nek, az Egye­sült Magyar Ifjú­ság éle­té­nek irá­nyí­tá­sá­ra, hisz szív­vel és lélek­kel szol­gál­ta azt.

Ezért is öröm­te­li, hogy ebben az évben itt volt velünk Zoli csa­lád­ja és nagyon sok barát­ja is. Raj­tuk kívül 150-an indul­tak neki a táv­nak, illet­ve 15-en eljöt­tek Sza­bad­szál­lás­ról is, a szo­kás sze­rint Vuray Gyu­ri bácsi által veze­tett rövi­debb túrá­ra.

Lehet, hogy Strahl Zoli intéz­te, de ilyen jó idő talán még nem is volt ezen a túrán. A hideg­pár­na napok óta köd­be borí­tot­ta a Duna völ­gyét, 400 méter felett azon­ban hét ágra sütött a Nap. Ily módon csak a Vad­ál­ló-kövek­től az Árpád-várig kel­lett nél­kü­löz­ni a nap­sü­tést, míg 400–500 méter felett a vén­asszo­nyok nya­rát idéz­te az idő­já­rás. Mind­ez csak azok­nak okoz­ha­tott csa­ló­dást, akik a Szent Mihály-hegy és a Duna­ka­nyar lát­vá­nya miatt rohan­tak fel a Pré­di­ká­ló­szék­re. Nekik meg kel­lett elé­ged­ni­ük a Magas-Bör­zsöny és a Naszály lát­vá­nyá­val, és per­sze a Vad­ál­ló-kövek ande­zit tor­nya­i­val, a Rám-sza­ka­dék szur­dok­völ­gyé­vel.

Ez úton mon­dunk köszö­ne­tet az ácsi Ter­mé­szet­já­ró Bakan­csos Klub tag­ja­i­nak, akik a Szent­fa-kápol­na mel­lett fris­sí­tő­vel vár­ták a túrá­zó­kat, a pilis­csé­vi Alba Túra­kör­nek, akik népes csa­pa­tot hoz­tak a túrá­ra, és házi­gaz­dá­ink­nak, Dóri­nak és Zsol­ti­nak, illet­ve az Eöt­vös Lóránd turis­ta­ház csa­pa­tá­nak, akik újfent befo­gad­ták a ren­dez­vényt.

Jövő­re talál­ko­zunk!