Hazajáró műsorok

Kraszna-havas II. – és a Felső-Tisza vidék koronavárosai

193. rész

“A vidék vállát nyomasztó terhek ellenére van valami ellenállhatatlan bája, vonzása Kárpátaljának. A természeti és építészeti kincsek, a fölöttünk óvón magasodó Kárpátok, az itt csörgedező folyók, az ódon, omladozó várfalak titkai mind-mind csábítanak minket.”

Kocsis Julianna: Legendák Kárpátalján (2014)

Ez a titokzatos  vonzerő a Hazajárót is rendre Kárpátaljára csábítja. Télen már jártunk itt, most tavasszal is felfedezzük az Északkeleti-Kárpátok folyók szabdalta belső flis vonulatát, a Nagy-ág és a Tarac völgye között húzódó Kraszna-havast. Előterében, a Felső-Tisza-vidékén a szabadságjogaikért századokon át küzdő máramarosi koronavárosok strázsálnak. A szovjet időkben elvesztek kiváltságaik, de a vidék elzsibbasztott tagjaiba lassan újra vér áramlik, hála a honfiaknak, akik Kölcsey szelleméhez hűen „hatnak, alkotnak, gyarapítanak, hogy a Haza újra fényre derüljön.”

Látnivalók

Látnivalók / Kárpátalja / Máramaros

Huszt vára már a tatárjárás előtt állt. Állítólag Szent László építtette a kunok ellen. Mint királyi uradalmi központ évszázadokon át erős védelmezője volt a környező hágóknak. A mohácsi vész után véres csaták színtere lett. Az erősségért az Erdélyi Fejedelmek és a Habsburgok viaskodtak, majd 1703-ban maga Rákóczi fejedelem vette be, hogy 1706-ban a rendek már országgyűlést tartsanak Huszton. Az elbukott szabadságharc után a császári helyőrség állomáshelye lett. Végzetét mégsem harcoknak, hanem egy 1766-os villámcsapásnak köszönheti. A magára hagyott vár falai azóta dacolnak a múló idővel. Alant Huszt városa, azon túl a Tisza, mögötte az Avas hegyvonulata keretezi a látképet. Északra már a Kárpátok belső vonulatai ölelik körbe a várhegyet.

A várhegy oldalában található világháborús magyar katonai temető.

A máramarosi királyi uradalom egykori központja, Huszt neve a négy koronaváros – Hosszúmező, Visk, Sziget és Técső – kezdőbetűiből származik. A szász kereskedők, sóbányászattal foglalkozó magyarok és földműves ruszinok lakta város képe Trianon után alaposan átalakult.

Bővebben...

Az Avas és a Tisza közének síkja ad otthont a következő koronavárosnak, Visknek.

Mint ősi királyi birtok már 1329-ben városi rangot kapott, később Máramaros vármegye központja lett, s mint ilyen, a jólét mellett sok vészt is kimért rá a sors. 1657-ben a lengyelek, 50 évvel később a krími tatárok dúlták fel. A 18. században ruszinok és németek települtek le a városban. Koronavárosi kiváltságait a ’48-as szabadságharc bukása után veszítette el. A 20. századi háborúk megpecsételték sorsát. A főtéren a turulmadaras hősi emlékmű jelzi, Visk magyarsága azért még tartja magát.

A magyarság bástyáit Visken is az iskola és a templom alkotják. 13. századi erődített temploma 1524-ben Visk népével együtt protestáns lett. 1657-ben fontos történelmi esemény színhelye volt: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem az országgyűlést megelőző istentiszteletet tartotta itt, ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. Előtte a kopjafák történelmi sorsfordulókra emlékeztetnek.

A régi élet emlékeit a viski tájház őrzi.

Bővebben...

Az Avas lábainál, a gyógyhatású ásványvizeiről ismert Saján mellett egy csodás víztározó csillog. Az Avas kúpjaiból feltörő borvizekzhez különös legenda fűződik: „Régen a településre ellenség támadott, s az erdőben elrejtőzött Saján családot is üldözőbe vették. Ahol a családját védő apa holtan esett el, ott nőtt ki a legmagasabb, Saján nevű hegy. A másik két hegy a fiú és anyja halálának helyén nőtt a magasba. Idővel a hegyekről friss, éltető ásványvíz kezdett csobogni. Ez a víz segíti a Sajánba látogató embereket, hogy erőre kapjanak”

Bővebben...