„Ott, hol az Olt folyó tátongó rést ütött a Hargita sziklavárán, a regényes tusnádi szorosban, fenyvesektől benőtt hegyek által védett helyen fekszik Erdély gyöngye: a szép Tusnád fürdő. A Csomag nyugati lejtőjén buzognak fel a tusnádi ásványvíz-források. A regényes vidék, a friss, egészséges hegyilevegő, a források bősége mintegy fölhívják az emberek vállalkozó kedvét gyógyhely létesítésére, s annak felvirágoztatására.” (Hankó Vilmos: Székelyföld)
A monda szerint 1842-ben, Tusnád falu alvégi, lápos, bozótos részén egy mezítláb legeltető pásztorfiú azt vette észre, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. Ezt persze elmesélte Tusnádon is, minek hatására egyre több környékbeli kereste fel a Beszéd-mező forrásait, gyógyulást remélve. A nagy érdeklődést látva 1845-ben a tusnádi Élthes Lajos kibérelte a területet, és megkezdte a ma ismert Tusnádfürdő kiépítését. Pár év alatt igen megnövekedett a részvényesek száma, befektetésük eredményeképpen a telepen számos villa és fogadóház épült a fürdővendégek fogadására. A fejlesztéshez hozzájárult Erdély akkori püspöke, a tusnádi születésű Kovács Miklós is, aki a szegény sorsú betegek számára fogadóházat (Püspökház) építtetett a fürdőtelepen. 1849-ben Gál Sándor itt vívta utolsó nagy csatáját a muszka ellen, amely során a fürdő is tönkrement. A károkat fokozta a helyiek bosszúja, akik sérelmezték hogy elvették tőlük az ingyenes fürdő- és borvíz használatát, ezért felgyújtották a fürdőt. 1852-ben Ferenc József járt itt, és elrendelte a fürdő újjáépítését. Báró Szentkereszti Zsigmond és gróf Mikes Benedek kezdeményezésére a részvényesek még abban az évben elkezdték a fürdő újjáépítését. Svájci stílusú villákat építettek az Alvégi-szikla alatt található területen, melyet azután “Svájcnak” hívtak a helybeliek. 1868-ban vegyészek elemezték ki a forrásokat, innentől számítható a gyógyhatású borvizek ipari méretű hasznosítása. A források (Apor, Mikes, Rudi, Ilona, Anna) többségét ma is használják. 1890-ben épült meg a Stefánia gyógyintézet, amely 1975-ig volt a fürdő kezelőközpontja. Az egykor fedett felső sétány régi villái a nagy múltú fürdővároska millenniumi hangulatát idézik, és itt találjuk a háborús emlékművet őrző turulmadarat is. Az Olt egyik holtágából 1900-ban alakították ki a Csukás-tavat, mely 1928 óta a város strandfürdője. Mára Tusnádfürdő legendás fürdőhellyé avanzsálódott, ahol termálfürdő, rafting, kalandpark, siklóernyős tandemrepülés, télen pedig sípálya várja a turistákat. Nem mellékesen pedig 1997 óta házigazdája a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek, nagykorú nevén Tusványosnak, amelyet minden év júliusában rendeznek.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Csukás-tó partja.
Magasság: 632 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a főúton álló Szent Anna katolikus templomtól 320 m.
