Túránk Krasznavisóról indul. A bükkerdőben kaptatva jut időnk megemlékezni a Magyarországi Kárpát Egyesület Máramarosi Osztályáról, amit 1880-ban alapított Siegmeth Károly, és aminek munkáját 1913-tól a Magyar Turista Egyesület vitte tovább. Több mint száz éve tárták fel a Tisza vadregényes forrásvidékét, utakat jelöltek ki, útmutató táblákat helyeztek el, mígnem a háború derékba törte működésüket és Trianon után a szép jövőt ígérő osztály kénytelen volt beszüntetni működését.
A meredek ösvény az erdőhatár fölé ér. Mögöttünk a Visó és az Iza völgyén túl visszaköszönnek a belső vulkáni vonulat tagjai: a Széplestől a Láposon és a Gutinon át a Kőhátig.
Előttünk egyre markánsabban fitogtatja erejét az Iván-havas masszívumának karéja a Garasfőtől egészen a Serbánig.
A Juharos fölött a gerincre érve már láthatjuk a szomszédos Várkő gyephavas csúcsait. Északra meg a Máramarosi-havasok legmagasabb gerincei, a Csornahora és a Fagyalos is megmutatják magukat. És hogy teljes legyen a kép, délkeletre már a Radnai-havasok köszönnek ránk.
Az Iván Pap havasára nemrég még tilos volt belépni. Ma már az 1943 méteres csúcsot elérve csodálatos kilátás tárul elénk.