Évi egy aranyforint. Ennyiért adományozta Szepesgörgő birtokát, 1278-ban, IV. László királyunk a Görgey–családnak, akik jó 600 évig birtokolták a falut és határát. A 19. században aztán a Csákyak vették meg, akik egészen a második világháború végéig tartották itt a frontot.
De térjünk csak vissza a Görgeyekhez, hiszen nem más élt itt, mint Mikszáth Kálmán Fekete városának főhőse, Szepes vármegyének emlékezetes alispánja, Görgey Pál, aki egy végzetes újévi vadászaton, pecsételte meg sorsát, amikor – ebért, ebet! – lepuffantotta a lőcsei főbírót, hosszú viszálykodást indítva Görgő és Lőcse városa között. De mindez már csak régi, ködbe vesző legenda, amit Mikszáth Kálmán mentett át azt utókornak.
A pártázatos tornyú templom kertjében a Görgey család sírkeresztjei mesélnek a zsinóros menték és katarzist nyújtó drámák koráról, amíg a rozsda végleg meg nem eszi őket. És akkor már híre sem lesz, csak hamva azoknak az időknek, melyeknek még volt súlyuk.
Van itt egy sírkő, ami mindennél többet mond a Görgey családról: három testvér: Constantin, Arisztid és Béla hamvait őrzi: mind a hárman hősi halált haltak a hazáért az első nagy háborúban. Szép és dicső a hazáért meghalni – ennyi a sírfelirat.