A dombvidék hajlataiban megbújó falvakat szép, kiterjedt kaszálók határolják. Ezekről kapta a nevét Szénaverős. Az apró szász falu eredeti 15. századi Isten házát 1870-ben lebontották, hogy a helyére egy új, tágasabb neogótikus erődtemplomot építsenek. Egykori védőművéből a kaputorony és két bástyatorony még áll.
Szénaverős szász népének tragédiája Románia 1944. augusztusi árulása után kezdődött, amikor a kormány elrendelte, hogy a német polgármestereket románokra kell cserélni. Mivel a faluban ekkor alig élt román, egy helyi pásztort neveztek ki polgármesternek. A bevonuló német alakulatoknak még annyi idejük maradt, hogy evakuálják az itt élő szászokat, akik Sziléziáig menekültek. Amikor 1945 nyarán egy részük visszatért, megdöbbenve tapasztalták, hogy hátrahagyott házaikba románokat telepítettek. Többségük végül az óhazába vándorolt, ám soha nem felejtik szülőföldjüket. 2005 óta rendszeresen hazatérnek, hogy közösen emlékezzenek.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom mögötti tér, ahonnan nagyon jól mutat a templom.
