„Ami a hegyek keletkezését illeti, az erdélyi szász hagyomány szerint azok részint az óriások, részint az ördög művei. A Bolkács mellett lévő számos dombról is azt tartják, hogy keletkezését az óriásoknak köszönheti, kik ott a csizmájokhoz ragadó sarat letisztították. Ebből a sárból lettek ezek a dombok.” (Herrmann Antal: A hegyek kultusza Erdély népeinél, 1893)
Régóta itt kellett már élnie a szászoknak ahhoz, hogy életterükről legendák szülessenek. A küküllőközi dombvidék nyugati részében fekvő Árpád-kori Bolkács olyan jelentős hely volt, hogy Hunyadi Mátyás királyunk még vásártartási joggal is felruházta, míg a 18. században már pallosjoggal és börtönnel is rendelkezett. Hiába égett le 1801-ben szinte az egész falu, még volt közösségi erő, ami újjáélessze. Nem természeti, hanem ember okozta katasztrófa kellett ahhoz, hogy szinte teljesen eltűnjenek innen szász lakói.
Csak a 14. századból származó evangélikus erődtemplom maradt utánuk, ebből is csak a szentély, amelyet védőbástyákkal, magas támpillérekkel alátámasztva, háromemeletesre magasítottak. A régi templom hajóját 1807-ben bontották le és helyette 1807-1810 között egy háromhajós templomot építettek; a torony 1856-ban épült. A templom kettős falából csak a külső fal és öt bástyája maradt meg. Miután elhagyása után romlásnak indult, a faluból elszármazott szászoknak még volt annyi erejük, hogy megmentsék a végső pusztulástól ősi örökségüket. Az engedélyeztetés elhúzódása miatt az erődtemplom felújítására csak 2006-2007-ben került sor. Telefonszám a templom gondnokához: +40258881985.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom melletti tér.

A tatárokra emlékeztető Felsőtatárlaka 15. századi temploma egy pompás szárnyasoltárral és középkori freskómaradványokkal is dicsekedhet. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ezen a településen sem hallani már német szót, jó, ha tudjuk, hogy két szász család is él itt. Pontosabban két és fél, mert az evangélikus templom gondnoka, Székely Hans tulajdonképpen félig szász, félig magyar. Ő képviseli helyben a szász lutheránus egyházat, és ő tartja rendben a templomot, a haranglábat és a gyülekezeti házat. A környező falvakban élő szászok ugyanis kéthetente összegyűlnek istentiszteletre a felsőtatárlaki gyülekezeti házba. Az istentiszteletet a szászsebesi lutheránus lelkész tartja.
Székely Hansot kis kérdezősködés után előkerítik, ha esetleg meg szeretnénk nézni a templomot.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti utcafront.

Szászok már alig vannak itt, de a jellegzetes falukép még megmaradt Alsóbajomon: a falu központjában van egy tágas tér, amelyen átfolyik a patak. Ez a piactér, a gyűléstér, tehát a falu közösségépítő tere. A házak körbeölelik ezt a főteret úgy, hogy egybe vannak építve nagykapukkal, hogy védelmi célt szolgáljanak. Hátul a melléképületek, a pajták, a csűrök és a színek is egymásnak vannak épülve, és ezáltal védik teljesen körbe az egész települést. És természetesen a térnek a centrális fókuszpontjában ott van az Isten háza, ez a gyönyörű, 1402-től épült szász lutheránus erődtemplom. Eredetileg csarnoktemplomnak épült, hajóból és a kórusból állt. 1506-ban a templomot erődítették, emeletet húzva a kórus felé. A hajó gótikus boltíve 1518-as dátumot visel. A templomot körbevevő várfal a 16. század második feléből származik. Az alsóbajomi templom érdekessége egy bölényfej; ezt a románok azzal azonosítják, hogy Mátyás király a küküllővári uradalom részeként III. István moldvai fejedelemnek adta hűbérbirtokul Alsóbajomot – István és Moldva címere a bölényfej csillaggal, a Holddal és a Nappal. 1529-ben, ugyancsak a küküllővári uradalommal Petru Rareș moldvai fejedelemé lett. 15. századi falfestmény maradványok és gótikus emlékek is maradtak a szászok helyére beköltöző új lakók fosztogatásai után. Telefonszám a templom gondnokához: +40743156948.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Ha már van Alsóbajom, akkor kell lennie Felsőbajomnak is, amit ma már Bázna néven emlegetnek. Itt is találunk egy nagyszerű erődtemplomot, ami a hagyomány szerint egy még régebbi, 12. századi egyház helyett épült a 14. században. Ovális védőfalát vaskos kaputorony erősíti. A szentélyében, ha kinyitjuk a lelkünket, megérezhetünk még valamit a hely szász szellemből. A templomnak saját, német nyelvű honlapja is van, amit a főleg nyáron visszalátogató elvándorolt szászok működtetnek; ők viselik a gondját a templomnak is.
1359-ben kezdődött évszázadokig tartó határvitája Völccel, melyet 1415-ben a konstanzi zsinaton tartózkodó Luxemburgi Zsigmond elé terjesztett. A per csak 1850-ben zárult le végleg. 1704-ben a kurucok égették fel, 1880-ban földrengés rongálta meg, Bázna mégis mindig újjáépült és tekintélyes hely maradt, amiről a régi szász épületei tanúskodnak.
Régi hírnevét az „égő víznek” nevezett gyógyforrásainak is köszönheti: „A báznai forrásokat a 17. században fedezték fel az ott élő pásztorok. Tüzelés közben ugyanis meglepetve vették észre, hogy tüzüktől a víz felszíne lángra lobbant és kékes lánggal égett. A nagyszerű természeti csoda hírére a környék lakossága ájtatos félelemmel zarándokolt oda, egy nagyszebeni vegyész pedig csakhamar analysisnek vetette alá a mystikus vizet, melynek alapján a felső-bajomi forrásvíz gyógyhatása nyilvánvalóvá lett. A kiömlő gáz szénhydrogén, mely a fürdőtelep udvarán minden érkező vendég szemébe ötlik, mint „Erdély örök tüze” ég.” (Hainiss Géza: Balneológiai tanulmányút Erdélyben, 1902)
Később a medencékből feltörő gázt a főtérre vezették és ott örökmécsest világítottak vele. A fürdő kiépítésére 1843-ban részvénytársaságot hoztak létre és 1845-ben már 647 vendége volt. Ettől kezdve Erdély egyik legjelentősebb fürdőhelyének számított. A telep több egymással párhuzamos, észak–déli irányú sétányból állt, amelyeket szállodák és magánvillák szegélyeztek. A telep központi épületét, amely éttermet és kádfürdőket foglalt magába, 1853-ban építették, mellette később báltermet húztak fel. Ezektől északra 1890-ben építették a gyógyszalont és az iszapfürdőt. A fürdőmedencék, források és kutak a területen elszórva helyezkedtek el. 1877-ben a fürdő a Breckner család tulajdonába került, akik 1903-ban sólepárló üzemet is létesítettek, amelyet nemsokára a budapesti Édeskuty cég vásárolt meg, és az itt előállított jódos-brómos sót Victoria márkanéven forgalmazta. A Breckner család örökösei elhanyagolták a fürdőt, ezért 1905-ben a helyi evangélikus egyház vette át és fejlesztette tovább. 1908-ban 731 szálló fürdővendége volt. Báznán 1912-ben kezdték meg a próbafúrásokat földgáz felkutatására. 1914-en egy fúrószonda alatt besüppedt a föld, és egy 10 méter átmérőjű, 14 méter mély kráter keletkezett. A kráter megtelt vízzel, és a báznai gyerekek fürdőhelyévé vált. Nemsokára megkezdődött a gáz hasznosítása. Azóta persze kialudt „Erdély örök tüze” és a régi fürdőépületek is rommá lettek. De a forrás itt van még és új fürdők is épültek. Van egy gyógyszálló fedett medencével és szabadtéri stranddal a falutól délkeletre, a régi fürdőtelep szélén, egy húsz hektáros parkban. A víz gazdag konyhasóban, klórban és jódban, a tó fenekéről felhozott iszapot pakolásként alkalmazzák.
Van még valami Báznán, ami messze földön híressé tette. Ez pedig nem más, mint a mangalica és az angol berkshire sertés keresztezésével 1870-ben kitenyésztett báznai sertés. A különleges küllemű, fekete-fehér színű jószágot ma is előszeretettel tartják Erdély szerte.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti feljáró.

Amikor Medgyesszék egyik legkisebb szász falvának, Völcnek lakói 1400 körül nekiálltak az erődtemplomuknak, még biztos egy szép jövőben hittek. Miután egy 1880-as földrengésben megrongálódott, az utódok még újjáépítették. Ám a legújabb időkben végleg magára hagyták, a szászok helyére érkezett új lakók kifosztották, majd nagy magányában 2002-ben a hajó kórus felőli részén külső fala leomlott. Addig érdemes megnézni, míg áll.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom melletti füves terület.

Balázstelke nem volt olyan szerencsés, mint a szomszédos települések: középkori templomát már a 19. században omlásveszély miatt teljesen lebontottak. Ám akkor még a régi helyén 1901-ben felépítették az új, neogótikus templomot. Kertjében régi sírkövek emlékeztetnek a szászok múltjára.
Balázstelkén Küküllővár birtokosa, Gróf Haller Jenő a 19. század végén épített kastélyt, amely mellett mintagazdaságot is fenntartottak. De Haller gróf nagy istápolója volt a helyi magyar református közösségnek is: saját kriptáját bontotta le annak érdekében, hogy helyet adjon a kis református templomnak, mert addig a grófi kastély egyik nagy termében folyt az istentisztelet. Micsoda példa: egy katolikus gróf a református kis közösséget támogatta, ennek köszönhetően az szépen növekedett. Az 1980-as években volt a csúcs, akkor 318 lélekből állt a református gyülekezet a lelkészi jelentések alapján. Azóta pedig csökken, ám a gyülekezet ma is igen aktív közösségi életet él.
A református templom a falu nyugati részén található, abban az utcában, ahol az egykori Haller-kastély is van, ami jelenleg 1-8. osztályos iskola. A szomszédos Pócstelkén is van református templom, itt is élnek magyarok.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom bejárata, ami a temetőnél van egy domboldalon.

Varázslatos környezetben rejtőzik a már több mint 700 esztendős Küküllőkőrös. A reformáció idején itt is lutheránus lett a közösség a 14. századi templommal együtt. Az erődtemplom román stílusú kapu oszlopfőin különleges állati, emberi és növényi bibliai jelképeket látunk. A szentélyben egy egészen varázslatos időutazás vár ránk. A falfestmények, a kőfaragások és a szentélyboltozat záróköve a 15-16. század emlékei. A templomfal nem maradt meg egészében, de a keleti oldalon látható még a kaputorony, mellette kápolna csatlakozik a várfalhoz. A templom és környezete szépen megújult, maga a templom is látogatható, a belépő 5 lej; telefonszámok: +40269257361 vagy 0040742077290.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.

Szászörményesen az evangélikus erődtemplom múltja egyenesen a 13. századba nyúlik vissza. Az állapota viszont sajnos nem sok jövőt jósol a szent egyháznak. A számok beszédesek: míg 1910-ben még 816, többségében német lakosa volt, úgy ma már néhány tucat német, ha maradt a főleg románok és cigányok lakta faluban. A templom látogatható némi adomány fejében; a gondnok telefonszáma: 0040769248426.
Ha Medgyes felől érkezünk Örményesre, akkor szép dombvidéki tájon utazhatunk, és Szásszentivánt is érintjük, ahol egy 19. században épült evangélikus templomot láthatunk.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

A dombvidék hajlataiban megbújó falvakat szép, kiterjedt kaszálók határolják. Ezekről kapta a nevét Szénaverős. Az apró szász falu eredeti 15. századi Isten házát 1870-ben lebontották, hogy a helyére egy új, tágasabb neogótikus erődtemplomot építsenek. Egykori védőművéből a kaputorony és két bástyatorony még áll.
Szénaverős szász népének tragédiája Románia 1944. augusztusi árulása után kezdődött, amikor a kormány elrendelte, hogy a német polgármestereket románokra kell cserélni. Mivel a faluban ekkor alig élt román, egy helyi pásztort neveztek ki polgármesternek. A bevonuló német alakulatoknak még annyi idejük maradt, hogy evakuálják az itt élő szászokat, akik Sziléziáig menekültek. Amikor 1945 nyarán egy részük visszatért, megdöbbenve tapasztalták, hogy hátrahagyott házaikba románokat telepítettek. Többségük végül az óhazába vándorolt, ám soha nem felejtik szülőföldjüket. 2005 óta rendszeresen hazatérnek, hogy közösen emlékezzenek.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom mögötti tér, ahonnan nagyon jól mutat a templom.

Ritka az olyan sűrű történelmű falu a Küküllőközi-dombságon, mint Szásznádas: az itt élő szászok több évszázados küzdelmet vívtak a birtokos nemesekkel szabadparaszti jogállásukért. A baj ott kezdődött, hogy szászokkal települt be, de Küküllő vármegye területére esett, és mint jobbágyfalu gyakran váltogatta birtokosait. 1448-ban például Hunyadi János birtoka volt. Lakóit Brandenburgi Katalin 1630-ban erősítette meg jogukban, hogy szabadon használhassák a határában fekvő erdőket, legelőket, halastavakat. I. Rákóczi Györgytől 1639-ben arra is jogot kaptak, hogy a faluban férjhez menő lányaik számára hozományként kihasíthassák jobbágytelkük egy részét. Lakói a 18. században állandó harcot vívtak a birtokos nemesekkel szabadparaszti jogállásuk kivívásáért. Egy nemes 1650-ben letartóztatott egy özvegyet, amiért az fiát munka helyett iskolába küldte. A század közepén vezető szerepet vállalt a tizenhárom Küküllő vármegyei szász falu perében, és külön-külön is pereket indított a nemesi birtokosok ellen. Több beadványt intézett a Guberniumhoz, követei többször jártak a bécsi udvarban. A tizenhárom falu második memorandumát 1785-ben Mathias Zoch nádasi lelkész adta át II. Józsefnek. 1765-ben felkelés tört ki a nemesek visszaélései ellen, két hónapig katonaság tartotta megszállva. 1784-ben, a Horea-felkelés hírére lakói gyűjtést rendeztek, hogy fegyvereket vásároljanak. Három lakosa ellen a vármegyei hatóságok indítottak eljárást. 1795-ben újabb felkelés tört ki, ekkor az öregek tanácsának tizenhárom tagját 10–17 hétig börtönben tartották fogva. Stephan Ludwig Roth 1848-ban szász és román lándzsás felkelő csapatot toborozott környékén, akik hetekig táboroztak a településen. Szász lakóit 1849 márciusában egy marosvásárhelyi vadászcsapat fegyverezte le. Egy az 1880-as évekből származó leírás szerint szász lakói minden évben megemlékeztek a szászok betelepüléséről. A legények zarándoknak öltöztek, hosszú köpenybe bújva, derekukon kötéllel, kezükben bottal egy zászló körül gyülekeztek. Ezután egy idős férfi által vert dob szava mellett végigjárták az utcákat. Minden ház udvarára betértek, ott táncoltak, inni-enni kaptak, és csak este széledtek szét, miután az egész falut bejárták. 1945 tavaszán a Szovjetunióba hurcolt és házukból kilakoltatott szászok helyére szigethegységi románokat telepítettek. Ezzel 14. századi eredetű erődített evangélikus templomuk is magára maradt. A templom 1470-ben öntött harangjának felirata: „helf pot maria berot” – ez a legkorábbi fennmaradt német nyelvű harangfelirat Erdélyben. A templomot 1475-ben teljesen újjáépítették, de román stílusú kapuzata megmaradt. A 16. században erődítették, négy bástyatornya közül kettő maradt fenn. Mai formáját 1851–1853-ban kapta. Bejutni nem egyszerű, szerencsés az, aki elcsípi a gondnokot.
A szásznádasi ortodox temetőről a szájhagyomány úgy tudja, hogy itt állt egykor a Vass-kripta, ahova eltemették a nagyszőlősi csatában elesett Kemény János erdélyi fejedelmet. Ma már persze nincs meg a kripta és a fejedelem sírhelyének titkára sem derült még fény. Ám magyar sírokat azért találunk itt, ami nem véletlen: a faluban élnek még magyarok.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.

Hogy miért Kemény Nagyszőlős? Íme: 1660-ban Barcsay Ákos az általános elégedetlenség miatt lemondott erdélyi fejedelmi címéről. A helyére megválasztott Kemény Jánost a török nem fogadta el, erre Kemény felmondta a törökkel kötött szövetséget, s I. Lipót császár védelmét kérte. Lipót és Kemény egyezményt kötött, amely szerint néhány erődítmény fejében segítség érkezik a törökellenes harchoz. Az udvar a neves katonának számító Raymondo Montecuccoli tábornokot küldte az erdélyi részek védelmére. Valójában a császári tiszt nem bocsátkozott katonai összeütközésbe, érdemlegesen annyiban segítette Keményt, hogy őrséget helyezett el Kolozsvárott. A Porta erre egy komoly sereget indított Erdély ellen, s a támadó török had fővezére, Kösze (“Kopasz”) Ali pasa, 1661. szeptember 14-én a Libáncs-mezőn, Marosvásárhely közelében Apafi Mihályt tette Erdély fejedelmének. A török ezzel le is tudta az ügyet, elcsendesedett a hadszíntér, ezért Montecuccoli is visszavonta csapatait. Ezzel a mozdulatával azonban magára hagyta Keményt, aki továbbra is fellépett Apafi ellenében: alighogy a tatár sereg kitette a lábát Erdélyből, csapataival támadást indított Apafi ellen. Csakhogy Apafi a török-tatár haderő mellett a hódoltsági török csapatok segítségére is bizton számíthatott. 1662. január 23-án, a keménynagyszőlősi csatában, Kücsük Mohamed jenői bég kisebb török serege meglepte Kemény János hadát, amelyet rövid harcban teljesen szétvert. A fejedelem maga is holtan maradt a csatatéren, azt azonban nem tudni bizonyosan, hogy a csatában fegyvertől veszett-e el, vagy a menekülés közben a lovak taposták el. Hogy hol volt pontosan a csata, azt nem tudni, de bizonyára valahol itt, ezen a Két Küküllő között domborodó tájon; a csatának volt egy jelképes emlékműve, de már nincs meg. A szájhagyomány úgy tartja, hogy Kemény Jánost a szomszédos Szásznádason temették el, de kriptája már nincs meg.
A csatához kötődő faluban, Keménynagyszőlősön is akad egy szép gótikus evangélikus erődtemplom, amely eredetileg a 15. században épült, Szent László tiszteletére. 1503 körül az első török betörések után erődítették, 1820-ban kissé átépítették. Nagyobbik harangja a 14. század végéről való. A templom kulcs a gondnoknál van, akit némi kérdezősködés után meg lehet találni. Az eredetileg 1754-ben épült kaszárnyaépületet 1902-ben, neogótikus–eklektikus stílusban, közösségi célokra újították fel, később iskola működött benne.
De kis is volt Kemény János, mielőtt erdélyi fejedelem lett? Kemény János öt fejedelmet szolgált, Bethlen Gábor udvarában került közel a politikához. Később nagykövetként szolgált Bécsben (ő kérte meg Brandenburgi Katalin kezét Bethlen részére), Lengyelországban és a Portán. I. Rákóczi György idején Fehér vármegye ispánja, kincstartó, majd az erdélyi hadak parancsnoka, az ország generálisa volt. Ugyanakkor részt vett a fejedelem hadjárataiban. Egyike a linzi béke kidolgozóinak. II. Rákóczi György alatt fejedelmi tanácsos, a kancellária vezetője. A kudarcba fulladt lengyel hadjárat során 1657-ben a krími tatárok fogságába került, ahonnan váltságdíj ellenében szabadult. Első felesége, Kállay Zsuzsanna meghalt, tőle két fiúgyermeke született, Ferenc és Simon. Később feleségül vette Lónyay Annát, akivel aranyosmeggyesi birtokára húzódott vissza.
A császáriak és az erdélyi rendek egy részének felkérésére visszatért a politikába, 1660. november 22-én kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törökök pártolta Barcsayval. Barcsay Gáspár, a fejedelem egyik testvére ellen, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbi Marosörményesnél – Kemény serege csatát nyert, Barcsay Gáspárt megölték. Kemény Jánost 1661. január 1-jén választották fejedelemmé. Kemény később elfogatta Barcsay Ákost, és emberei 1661. július elején Kozmatelkén meggyilkolták a volt fejedelmet. A törökök azonban már korábban, Barcsay elfogása előtt, végleg elfordultak az általuk erélytelennek tartott Barcsaytól, ezt Kemény is tudta, ugyanis 1661 márciusában maga mondta azt, hogy „Barcsaynak töröknél igen be van téve a kapuja”. A volt fejedelem egyik testvérét, Barcsay Andrást 1661. május 16-án Kemény János felakaszttatta, annak ellenére, hogy korábban Fogaras várát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadta Keménynek. Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor az erdélyi sereget a tatárok 1657-ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalása ellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságban maradnia. Kemény szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült.
Barcsay Ákos és András megölését a kortársak mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János elesett, így írtak haláláról: „Barcsay uram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta; visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlan halálát.”

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az erődtemplom előtti tér.

Királyföld területén a középkortól a 19. századig két különböző jogállású településtípus létezett. A különbség főként abban állt, hogy ki volt a földesúr és milyen jogokkal rendelkeztek a lakosok. A szászok saját önkormányzati szervezete a Universitas Saxonum volt. Amelyik település ide tartozott, annak lakosai szabad parasztok és polgárok voltak, vagyis nem tartoztak földesúr alá. Saját bírójuk, tanácsuk és közigazgatásuk volt, saját jogrend szerint éltek, közvetlenül a királynak fizettek adót. Ez a rendszer a Andreanum nevű kiváltságlevélből ered, amelyet II. András király adott a szászoknak 1224-ben. A Királyföldön belül is, de annak inkább a peremén voltak olyan falvak is, amelyek nem tartoztak ehhez a szász autonómiához. Általában egy vagy több nemes, vagy az egyház, vagy valamelyik város birtokában voltak, lakosaik jobbágyok voltak, robotot és különféle szolgáltatásokat kellett teljesíteniük, vagyis nem rendelkeztek a szász települések önkormányzati jogaival. Ezek a falvak vagy már nemesi birtokok voltak, vagy magyarok lakták, vagy később települtek be szászokkal. Ezért fordulhatott elő, hogy egymás mellett volt egy szabad szász falu és egy földesúr kezében lévő szász jobbágyfalu.
Ez Hétúrról juthat a hazát járó utazó eszébe, ugyanis Hétúr szász jobbágyfalu volt Küküllő vármegyében. Hogy hét, vagy több birtokosa volt-e az évszázadok alatt, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy a nagyváradi Szent Lélek-kápolnának adományozott falut 1451-ben Hunyadi János a maga számára foglalta el. Aztán ugyanebben az évszázadban, jelesül 1499-ben két halastavát Bethleni Miklós a segesvári domonkosoknak adományozta. Ekkoriban épült gótikus temploma, amely a falu feletti dombon áll. Tornya 1774–1775-ben épült, egyik harangját a 14. század végén, a másikat 1544-ben öntötték. A templom nincs túl jó állapotban, megközelíteni sem a falu felől könnyebb, hanem egy földútról, ami a templom előtt kanyarodik le jobbra, ha dél felől érkezünk.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az erődtemplom mögötti domb.

Dános, a Segesvárszékhez tartozó szász falu éppen a Nagy-Küküllő menti fontos útvonalon fekszik, ezért előszeretettel látogatták az ellenséges hadak. A törökök már a 16. században is többször elpusztították, majd a 17. században előbb 1658 augusztusában a visszavonuló törökök, aztán 1661 októberében a tatárok pusztították el ismét. Nem véletlen, hogy 1663-ban mindössze három család lakta. Románokkal és szászokkal népesítették be újból, sőt a betelepült románok 1668 megkapták a szász lakosok szabadparaszti státuszát, ezzel párhuzamosan határát is újraosztották. 1849. március 24-én egy magyar vadászcsapat megtizedelte lakosságát: 34 férfit (23 románt és 11 szászt) belelőttek a Küküllőbe. A bortermelésnek és a fakereskedésnek köszönhetően igen jómódú falu volt; lehetséges, hogy az itt talált tőből származnak a híres Küküllők menti borszőlőfajta, a királyleányka mai erdélyi ültetvényei. A 19. század második felében a vármegye valamennyi román közössége közül a dánosiak álltak a presztízshierarchia csúcsán. 1945. január 15-én 41 szász lakosát a Szovjetunióba hurcolták, közülük négyen haltak meg a Donyec-medence bányáiban. A szocializmus idején és 1989 után szász lakossága elhagyta. Késő gótikus szász evangélikus csarnoktemplomát 1506-ban építették a falu elengedett adójából és a 19. század harmadik negyedében jelentősen átalakították. Tornyát 1927-ben építették, a régi, védelmi célokat is szolgáló erdélyi szász harangtornyok stílusában. Egyszerű kerítőfalának délkeleti oldalán kis harangtorony, kapubástyájának tetején gyilokjáró, szuroköntő nyílások láthatók. A templom kulcsa az utolsó információ szerint a szemközti házban van.

Dános felől közelíthető meg Prod, amelynek ugyan már nincs meg a régi szász temploma, de az 1902-ben emelt neogótikus templom sem mutat rosszul.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

„Erdély… te hű, te töviskoronás,
köszöntjük édes, vérző földedet,
amely, mint Krisztus teste a kereszten,
hogy megválthasson: megtörettetett.
De ős-igazság és romolhatatlan,
hogy az Ige, húsvétnak hajnalán,
kikél, föltámad s fénylő sugarakban
kilép a sírnak szikla-ajtaján!”
vitéz Somogyváry Gyula: Erdélyben (1940)

Vajon feltámad-e romjaiból egyszer Küküllőmagyarós gótikus temploma? A középkori templomot a 16. században építették át, ebből a korszakból csak egy torony maradt ránk. A kazettás mennyezete 1744-ből származik. Küküllőmagyaróst Cikmántor felől tudjuk megközelíteni, ahol már szintén nincs meg a régi templom, viszont van egy szép neogótikus istenháza. (Fotók: Deák Zsolt, Török József)

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.

Csatófalva, Domáld… hogy is van ez? Csatófalvát 1367-ben Hondorf néven említették először, ugyanis a települést erdélyi szászok alapították, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. Domáld is a községet alkotó falvak közé tartozott, ténylegesen az 1970-es években egyesítették Csatófalvával. Bennünket magyarokat inkább Domáld érdekel, ugyanis Bolyai Farkas anyai ágon egy domáldi kisbirtokot örökölt. Itt lakott feleségévél, Benkő Zsuzsánnával 1801-től 1804-ig, amikor a marosvásárhelyi református kollégiumba meghívták tanárnak. Később is sokat tartózkodtak itt. Feleségének kedvenc helye volt Domáld, ezért kérte férjét, hogy ide temesse el. Benkő Zsuzsannát 1821. szeptember 18. Domáldon temették el. Később fiuk, Bolyai János is lakott Domáldon. Benkő Zsuzsanna emlékére a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium 1974-ben egy kopjafát faragott, amit Weszely Tibor marosvásárhelyi Bolyai-kutató a saját költségén felállíttatott Domáldon. A marosvásárhelyi Elektromaros Líceum diákjai 2009 nyarán kerítést építettek a kopjafa köré. 2011-ben, halálának 190. évfordulója alkalmával, két diák a Bolyai Farkas Líceumból felújította a Benkő Zsuzsanna sírja helyét jelölő kopjafát.
A mai településen két evangélikus templom is van: a csatófalvi a régebbi (16. század), a domáldi 1845-ben épült. Ha a Kis-Küküllő völgye felől érkezünk ide, akkor Zágorban is megnézhetjük a szászok egykori, ma már kissé elhanyagolt evangélikus templomát.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Benkő Zsuzsanna kopjafája a Domáld feletti dombon.