Ritka az olyan sűrű történelmű falu a Küküllőközi-dombságon, mint Szásznádas: az itt élő szászok több évszázados küzdelmet vívtak a birtokos nemesekkel szabadparaszti jogállásukért. A baj ott kezdődött, hogy szászokkal települt be, de Küküllő vármegye területére esett, és mint jobbágyfalu gyakran váltogatta birtokosait. 1448-ban például Hunyadi János birtoka volt. Lakóit Brandenburgi Katalin 1630-ban erősítette meg jogukban, hogy szabadon használhassák a határában fekvő erdőket, legelőket, halastavakat. I. Rákóczi Györgytől 1639-ben arra is jogot kaptak, hogy a faluban férjhez menő lányaik számára hozományként kihasíthassák jobbágytelkük egy részét. Lakói a 18. században állandó harcot vívtak a birtokos nemesekkel szabadparaszti jogállásuk kivívásáért. Egy nemes 1650-ben letartóztatott egy özvegyet, amiért az fiát munka helyett iskolába küldte. A század közepén vezető szerepet vállalt a tizenhárom Küküllő vármegyei szász falu perében, és külön-külön is pereket indított a nemesi birtokosok ellen. Több beadványt intézett a Guberniumhoz, követei többször jártak a bécsi udvarban. A tizenhárom falu második memorandumát 1785-ben Mathias Zoch nádasi lelkész adta át II. Józsefnek. 1765-ben felkelés tört ki a nemesek visszaélései ellen, két hónapig katonaság tartotta megszállva. 1784-ben, a Horea-felkelés hírére lakói gyűjtést rendeztek, hogy fegyvereket vásároljanak. Három lakosa ellen a vármegyei hatóságok indítottak eljárást. 1795-ben újabb felkelés tört ki, ekkor az öregek tanácsának tizenhárom tagját 10–17 hétig börtönben tartották fogva. Stephan Ludwig Roth 1848-ban szász és román lándzsás felkelő csapatot toborozott környékén, akik hetekig táboroztak a településen. Szász lakóit 1849 márciusában egy marosvásárhelyi vadászcsapat fegyverezte le. Egy az 1880-as évekből származó leírás szerint szász lakói minden évben megemlékeztek a szászok betelepüléséről. A legények zarándoknak öltöztek, hosszú köpenybe bújva, derekukon kötéllel, kezükben bottal egy zászló körül gyülekeztek. Ezután egy idős férfi által vert dob szava mellett végigjárták az utcákat. Minden ház udvarára betértek, ott táncoltak, inni-enni kaptak, és csak este széledtek szét, miután az egész falut bejárták. 1945 tavaszán a Szovjetunióba hurcolt és házukból kilakoltatott szászok helyére szigethegységi románokat telepítettek. Ezzel 14. századi eredetű erődített evangélikus templomuk is magára maradt. A templom 1470-ben öntött harangjának felirata: „helf pot maria berot” – ez a legkorábbi fennmaradt német nyelvű harangfelirat Erdélyben. A templomot 1475-ben teljesen újjáépítették, de román stílusú kapuzata megmaradt. A 16. században erődítették, négy bástyatornya közül kettő maradt fenn. Mai formáját 1851–1853-ban kapta. Bejutni nem egyszerű, szerencsés az, aki elcsípi a gondnokot.
A szásznádasi ortodox temetőről a szájhagyomány úgy tudja, hogy itt állt egykor a Vass-kripta, ahova eltemették a nagyszőlősi csatában elesett Kemény János erdélyi fejedelmet. Ma már persze nincs meg a kripta és a fejedelem sírhelyének titkára sem derült még fény. Ám magyar sírokat azért találunk itt, ami nem véletlen: a faluban élnek még magyarok.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom alatti tér.
