„A Nagy-Szamos forrásvidéke a Radnai-havasok keleti nyúlványai alá felhatol. Míg a folyó a kristályos kőzetek övezetében jár, völgye meglehetősen szűk. Csak akkor szélesedik jobban, amikor Bethlen alatt az Erdélyi-medence üledékes vidékére ér. Innen kezdve szélesen fejlett völgysíkon kanyarog a Nagy-Szamos Désig, ahol a Kis-Szamossal egyesül.” Kéz Andor: A Nagy-Szamos teraszai (1957)
Azt mesélik, a dési magyaroknak régen két fontos találkozóhelye volt: a református templom és a két Szamos egyesülése. Aki annak idején vasárnap nem ment templomba, az már reggel 7-8-kor kint volt a Szamos-parton. Désről indultak a csónakok, körülbelül egy óra alatt eveztek fel ide a Kis- és Nagy-Szamos egyesüléshez, amely kiváló fürdőhely volt homokos parttal. Mindig a Kolozsvár felől érkező Kis-Szamos volt a hidegebb és koszosabb, a keletről érkező Nagy-Szamos volt a melegebb és tisztább. A szabályozások óta megszűnt a part, és a két Szamosnak is ugyanolyan színű a vize.
A helyszínt Kozárvár felől lehet megközelíteni: a református templomnál kell lekanyarodni a Szamos felé, át kell jönni a vasúton, jobbra fordulni, és a Nagy-Szamos partján eljönni a két folyó egyesüléséig.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a folyó partja.
