Süttő kis középkori település a Gerecse-hegység lábánál. Több mint 500 évig, 1945-ig az esztergomi érsek birtoka volt. Központjában ott van a lényeg, ami a szellemnek és a léleknek kell: a templom, az iskola, és ott őrködik az elmúlt évezred felett Szent István királyunk is.
Az itt élők anyagi megélhetését a Duna és a Gerecse természeti kincsei biztosították. A hegység kiváló minőségű mészkövét már a rómaiak is ismerték. A híres „süttői és tardosi fehér- és vörösmárványnak” is becézett kemény mészkő évszázadok óta közkedvelt építő és díszköve hazánk kiemelkedő építészeti alkotásainak. Ezek a kövek ékesítik többek között az Országházat, a budai Királyi várat, a Halászbástyát és a Millenniumi emlékművet is.
De a szellemi és az anyagi értékek mellett ne feledkezzünk el az élet esszenciáját nyújtó nedűről sem. A süttői domboldalak szőlőinek köszönhetjük a környék minőségi borait. Az ősi szőlőművelő kultúra újraélesztésével fiatalok is foglalkoznak, s a borászat egyben összekötő kapcsot is jelent a túlparti felvidéki falvakkal.