Erdély kapuja, a keresztény őrbástyája és Szent László büszke városa Várad. 1077-ben Szent László király a vármegye és a püspökség székhelyét Biharból Váradra költöztette.
A püspökség épületei, a püspöki palota, és a Székesegyház köré épült fel először az erődítés, amely később várrá bővült. Ennek a közepét foglalta el az a Székesegyház, ahova Szent Lászlót temették. A halála után száz évvel szentté avatták, így Közép-Kelet-Európa egyik legfontosabb búcsújáró helyévé vált. Miután a püspökség a 16. század közepén megszűnt, 1565-ben feldúlták László király sírját, valószínűleg a protestáns hitviták következtében. Várad később az Erdélyi Fejedelemség székhelyévé és egyik legfontosabb végvárává vált, úgyhogy a hely szinte teljesen elvesztette szakralitását. Majd jött a török, és a hódoltság korában a város teljesen elpusztult.
A város másodvirágzása a 18. században köszöntött be, amikor szinte újra kellett építeni. Ugyanaz történt, mint a középkorban: az egyházi központ körül kezdett kiépülni a város, csak időközben a gótika helyét átvette a barokk. A püspökség a történelmi Magyarország legnagyobb épületegyüttese.
A Szent László téren egykor a városalapító szobra állt. A 19. század hozta el a város harmadik kivirágzását, amikor Nagyvárad jelentős kulturális, kereskedelmi és ipari központtá duzzadt. A Bémer tér a polgárosodó Nagyvárad stílusjegyeit hordozza magán, amit 1890-ben alakítottak ki. Itt találhatóak a város legjelentősebb eklektikus és szecessziós bérházai.