Nagycenk

Uticélok / Őrvidék
Nehézségi szint:
2/10

A Széchenyi család régi birtoka, Nagycenk nemcsak üres és fényűző külsőség, hanem lelki és szellemi tartalmat, nemzeti örökséget hordoz: a magyarság legnagyobbjainak bölcsőhelye.

A Nádasdyak régi birtoka 1711-ben szállt véglegesen a Széchényi családra, amelynek nemzedékei, ha kellett politikusként, államférfiként, ha kellett Isten szolgájaként, főpapként, ha kellett fegyverrel a kézben, katonaként harcoltak a nemzetért. Gondoljunk csak Szécsényi György érsekre, Magyarország prímására. Vagy Széchényi Antal generálisra, aki 1750 körül kezdte meg a kastély építését. Unokaöccse, Széchényi Ferenc 1783-ban költözött ide és uradalmi központtá tette Cenket. Több tízezer darabos gyűjteményét nem magának tartogatta, a nemzetnek ajándékozta, megteremtve a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait.

És jött az új nemzedék, István, aki az 1830-as években megújíttatta a kastélyt… és az egész országot. Igazi nemzeti polihisztor volt: politikus, író, közgazdász, közlekedési miniszter, de elég csak annyit: a „legnagyobb magyar.” Olyan felbecsülhetetlen életművet hagyott maga után, ami szétfeszíti a kastélyban nyílt emlékkiállítás kereteit. A hídverő ember a dunai hajózástól a vasút fejlesztésen át a lótenyésztésig olyan maradandót alkotott, amivel méltán érdemelte ki még politikai ellenfelei tiszteletét is. De sorsa igazi magyar sors volt. Mert nem olyan örökséget hordozott, ami megengedte volna számára, hogy a megalkuvás útját válassza… ha erre visz az utunk, köszönjünk be hozzá és családtagjaihoz a Széchényi Mauzóleumba, ahol koszorúk és szalagok tömegei jelzik: a nemzet nem felejti apostola emlékét.

Miután a Rongyos Gárda hős harcosai kikényszerítették, hogy nyolc Sopron környéki falu népszavazáson döntsön hovatartozásáról, 1921. decemberében Nagycenken 5 fő szavazott Ausztria, míg 1026 a Magyarországhoz tartozás mellett.

Hazajáró epizódban szerepelt: