Az avarok ősi őrhelye a 15. században a török elleni harcok egyik fontos délmagyarországi színtere volt. 1716-ban szabadult csak fel, de akkorra népe már majdnem teljesen kipusztult. Az új népességét a magyarok mellett szerb menekültek és német telepesek adták. A mezőváros 1778-tól az újjászervezett Torontál vármegye székhelye lett. Szívében az egykori vármegyeháza mai formáját 1887-ben nyerte el, Pártos Gyula és Lechner Ödön víziója nyomán.
A város az 1848-49-es szabadságharc alatt is a délvidéki harcok egyik legfontosabb pontja volt. A honvédő küzdelmek a bánáti magyar hadtest parancsnoka, Kiss Ernő tábornok vezérlete alatt folytak. Az aradi vértanú szobrának Trianon után nem volt többé helye a főtéren.
A régi helyén 1868-ban épült új, impozáns székesegyház. A városhoz egy másik aradi vértanú, Lázár Vilmos honvédezredes is kötődik, aki itt született és a katedrálisban emlékei is vannak.
A templom két oltárképét is Székely Bertalan festette. A főoltár felett Nepomuki Szent János őrködik. Az egyik mellékoltár felett a Magyarok Nagyasszonya festménye is helyet kapott.