Az ősi nyelvjárást és népszokást híven őrző Kórógy lakóit derült égből villámcsapásként érte a ’91-es szerb agresszió, hisz a hadsereg mellett azok támadtak rájuk a szomszédos szerb falvakból, akikkel évtizedek óta békében éltek egymás mellett. Egy ideig próbálták fegyverrel is megvédeni otthonukat, de az egyenlőtlen erőviszonyok végül az anyaországba menekülésre kényszerítették őket. A lerombolt és teljesen kifosztott házaikba csak 1998-ban térhettek haza. A megújulás egyik erős bástyája lehet a magyar állami segítséggel újjáépített református templom.
Nem szánták vérüket ontani a hazáért a szomszéd falu hazafiai sem. Ha a horvátoknak a hősök városa Vukovár, akkor a Szlavóniai magyaroknak a hősök faluja Szentlászló. A szerb betöréssel szemben ez a magyar falu tanúsította a legnagyobb ellenállást a környéken. A helyiek mellett a hősies védelemből kivette a részét a magyarországi és külföldi önkéntesekből verbuvált nemzetközi egység is. A kitartás és a 152 napig tartó, komoly véráldozatokkal járó bátor ellenállás után végül Szentlászló elesett. A szerb bevonulás nyomán, kő kövön nem maradt itt. A hősök emlékműve őrzi azok nevét, akik életüket adták a faluért. A földig rombolt Szentlászlóba is csak 1998-ban kezdődött meg a hazatérés és az újjáépítés. Lerombolt 13. századi eredetű temploma ma már újra régi fényében ragyog, és a feltámadást hirdeti Szent László szobra is.
Kórógyvár helyén egykor római őrtorony állt. Kővára a tatárjárás után épült, első említése 1290-re tehető. A köt alakú várat a Kórógy család építette, majd a 16. század elején az alsólendvai Bánffyak birtokolták. A törökök 1529-ben törtek Szlavóniára, a mocsár védelmében álló vár több kisebb ostromot is kiállt, majd a törökök 1536-ban foglalták el. Azóta üresen áll.