Sopron vidéke olyan szép tájképekkel rendelkezik, hogy környékére 16 kilátót is építettek. A Dudlesz-erdő fölé éppen 100 esztendeje emeltek egyet. Később tönkrement, de 2004-ben újjáépítették a Hubertus kilátót.
Sopron peremén található a Koronázódomb, melynek nevére egy emlékoszlop ad magyarázatot: 1625-ben itt vágott a koronázási karddal a négy égtáj felé III. Ferdinánd király.
Sopron 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott. A magyar történelem legtöbb sorsfordító eseményében részt vett. 1848-ban 1600 nemzetőr állt itt Kossuth zászlaja alatt, majd 1921-ben a város népe Ausztria helyett Magyarország mellett döntött, így kiérdemelve a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet.
A 16. és 17. században Sopronban több országgyűlést is tartottak. A Caesar-házban 1681-ben gyűltek össze a főrendek.
Az Orsolya tér látványossága a 18. századi Szent Orsolya-templom és rendház.
A városi sétány parkját Sopron első díszpolgárának, Széchenyi Istvánnak köszönheti, így róla is nevezték el a teret.
Itt áll a domonkos rendiek 18. században épült kéttornyú temploma, mellette a rendházzal.
A város jellegzetes épülete a Tűztorony. A Hűségkapun át léphetünk be a belváros gyöngyszemére, a Fő térre, ahol csupa műemlék épületet csodálhat meg az ember. Itt található a Storno-hát, amiben egykor maga Hunyadi Mátyás szállt meg. Mellette a Tábornok-ház, ami Sopron legnagyobb polgármesterének, Lackner Kristófnak adott otthont, de itt látható az eklektikus stílusú Városháza, és a 13. században épült templom.
És a vándor nem hagyhatja el a várost anélkül, hogy meglátogatná a Gyógygödör borozót, ahol a Sopronra jellemző kékfrankost kóstolhatja meg.
Bánfalva nevezetessége a kivételes hangulatú Hősi temető. Két világháború hősi halottai alusszák itt örök álmukat. Közöttük ott nyugszik a legendás vadászrepülő – vitéz nemes Molnár László is. És itt helyezték örök nyugalomra a II. világháború tragikus emlékű soproni terrorbombázásának áldozatait is.
Bánfalva másik nevezetessége a falu felett magasodó templom. Ide egy kőkorlátos, szobrokkal díszített barokk lépcsősoron emelkedünk fel, amelyet pálos remeték építettek a 18. században.
A 15. századi régi pálos templomot és kolostort 1529-ben a törökök annak rendje és módja szerint feldúlták. Aztán 1614-ben visszatértek a pálosok a kolostorhegyre, és nekiláttak újraépíteni Isten hajlékát. Ez olyan szépen sikerült, hogy jöttek is, egyre többen a zarándokok, a Mária kegyképhez búcsút nyerni. De jött II. József is, és 1786-ban feloszlatta a pálos rendet. Később a karmelita nővérek települtek ide, mígnem ránk tört a bolsevista diktatúra, ami 1950-ben őket is elüldözte innen. Erre Bánfalva akkori plébánosa és egy felvidékről kitelepített művész, Básti Zoltán a maguk módján válaszoltak: a karzatra felkerült a világ egyetlen templomi Sztálin-festménye, ami a Szent Mihály arkangyal által legyőzött ördögöt a tömeggyilkos diktátor képében ábrázolja. De a legvadabb Rákosi korszakban volt bátorságuk megjeleníteni a szovjetek által meggyilkolt püspököt, Apor Vilmost is.
Bánfalva egy másik, apró, de még régebbi, XII. századi szakrális emléke, a Mária Magdolna-templom, amely máig őrzi román kori jegyeit.