Régi koro­na­vá­ros. A 15. szá­zad­tól Hosszú­me­zőn rak­ták tuta­jok­ra a mára­ma­ro­si sóbá­nyák­ban kiter­melt sót. A tele­pü­lés refor­má­tus és kato­li­kus temp­lom­mal is büsz­kél­ked­het. A kato­li­kus temp­lom előtt áll a hosszú­me­zői szü­le­té­sű Bog­dány Mózes és Man­dics Pál negy­ven­nyol­cas hős hon­vé­dek emlék­mű­ve. De pár lépés­sel odébb van itt egy másik emlék­osz­lop is, ami­ről már keve­seb­ben tud­nak. A faosz­lo­pot az öt koro­na­vá­ros címe­re éke­sí­ti. Tövé­ben három kop­ja­fa tra­gi­kus ese­mény­re emlé­kez­tet. 1940-ben, a máso­dik bécsi dön­tést meg­elő­ző hetek­ben három hosszú­me­zei magyar úgy dön­tött, hogy sza­bad­sá­guk lejár­ta után nem tér­nek vissza a román had­se­reg köte­lé­ke­i­be. Az éj lep­le alatt sze­ret­tek vol­na átúsz­ni a Tisza túl­part­já­ra, Kár­pát­al­já­ra, amely 1939-től ismét a Magyar Király­ság részét képez­te. Ter­vü­ket elko­tyog­ták a kocs­má­ban, így a folyó part­ján már ott vár­ták őket a román határ­őrök. Meg­cson­kí­tott holt­tes­tü­ket több nap után fog­ták ki vala­hol lej­jebb a Tiszán. Rájuk emlé­kez­tet a kopott fa emlék­mű Hosszú­me­zőn, a poros ország­út szé­lén.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 56. rész: Kőhát — A máramarosi só birodalma