A falu házai talán a leghűbb módon őrzik a hagyományos Homoród menti népi építészet jegyeit. Miután perifériára került, nagyon sokan elvándoroltak innen, alig 150 lélek maradt a faluban.
Keményfalvától északra még vadregényesebbé válik a fürge Kis-Homoród völgye. Itt érjük el Homoródfürdőt. A homoródi gyógyvizet már a rómaiak is ismerték. A fürdő a 19. században indult fejlődésnek, amikor a borvízforrásokat köpübe foglalták, s környéküket elkezdték kiépíteni: gombamód nőttek ki a villák, éttermek és sétányok az erdei környezetben. A kommunizmus idején aztán a nyaralókat és gyógyfürdőket államosították. Ma már csak árnyékuk régi önmaguknak, de azért a fejlődés is megindult, amit a sípálya, a lovarda és a szabadidőközpont fémjeleznek.
A legismertebb forrás, a Lobogó, szénsavas, vasas vize kimondottan egészséges és jóízű. Régen még palackozták is. Igaz, ma is, csak saját célra.
A gyógyvizeket nemcsak meginni, de bennük fürdőzni is hasznos dolog, főleg a szív és érrendszeri betegségekben szenvedőknek.