Királyföld területén a középkortól a 19. századig két különböző jogállású településtípus létezett. A különbség főként abban állt, hogy ki volt a földesúr és milyen jogokkal rendelkeztek a lakosok. A szászok saját önkormányzati szervezete a Universitas Saxonum volt. Amelyik település ide tartozott, annak lakosai szabad parasztok és polgárok voltak, vagyis nem tartoztak földesúr alá. Saját bírójuk, tanácsuk és közigazgatásuk volt, saját jogrend szerint éltek, közvetlenül a királynak fizettek adót. Ez a rendszer a Andreanum nevű kiváltságlevélből ered, amelyet II. András király adott a szászoknak 1224-ben. A Királyföldön belül is, de annak inkább a peremén voltak olyan falvak is, amelyek nem tartoztak ehhez a szász autonómiához. Általában egy vagy több nemes, vagy az egyház, vagy valamelyik város birtokában voltak, lakosaik jobbágyok voltak, robotot és különféle szolgáltatásokat kellett teljesíteniük, vagyis nem rendelkeztek a szász települések önkormányzati jogaival. Ezek a falvak vagy már nemesi birtokok voltak, vagy magyarok lakták, vagy később települtek be szászokkal. Ezért fordulhatott elő, hogy egymás mellett volt egy szabad szász falu és egy földesúr kezében lévő szász jobbágyfalu.
Ez Hétúrról juthat a hazát járó utazó eszébe, ugyanis Hétúr szász jobbágyfalu volt Küküllő vármegyében. Hogy hét, vagy több birtokosa volt-e az évszázadok alatt, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy a nagyváradi Szent Lélek-kápolnának adományozott falut 1451-ben Hunyadi János a maga számára foglalta el. Aztán ugyanebben az évszázadban, jelesül 1499-ben két halastavát Bethleni Miklós a segesvári domonkosoknak adományozta. Ekkoriban épült gótikus temploma, amely a falu feletti dombon áll. Tornya 1774–1775-ben épült, egyik harangját a 14. század végén, a másikat 1544-ben öntötték. A templom nincs túl jó állapotban, megközelíteni sem a falu felől könnyebb, hanem egy földútról, ami a templom előtt kanyarodik le jobbra, ha dél felől érkezünk.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az erődtemplom mögötti domb.
