A Visói-havasok egykori erdőkitermelő és fafeldolgozó központjában, Felsővisón nagy a jövés-menés. Trianon előtt még a németek és a magyarok adták a többséget, ám miután a második világháború végén a kommunisták ezreket internáltak és űztek el innen, nem meglepő, hogy ma már 15 ezer lakosából csaknem 14 ezer román. A ruszinok jelenlétére utal egykori görög katolikus fatemplomuk, melyet ma már az ortodox egyház birtokol.
Szemben a neogótikus római katolikus templom hirdeti a megmaradt néhány száz fős magyar és német közösség hitét.
A városka éppen ott fekszik, ahol a Visóba folyik legjelentősebb jobb oldali mellékvize, a Vasér. Innen indul a híres Máramarosi-kisvasút, a Mokanica, ami a faszállítás mellett ma már elsősorban a turizmust szolgálja. A vonat több helyen is megáll, van, ahol fa rakodás céljából, máshol meg hogy a patakból vizet szivattyúzzanak a gőzmozdonyba.
Közel vagyunk a történelmi határhoz, ezt világháborús erődítmények maradványai is jelzik. Elsuhanunk egy sziklába vájt katonai kórház mellett, mellyel szemben még lőszerraktárat is rejtettek a sziklaüregek.
A gőzmasina Paltin megállóig viszi az utasokat.