A Visói-hava­sok egy­ko­ri erdő­ki­ter­me­lő és fafel­dol­go­zó köz­pont­já­ban, Fel­ső­vi­són nagy a jövés-menés. Tri­a­non előtt még a néme­tek és a magya­rok adták a több­sé­get, ám miu­tán a máso­dik világ­há­bo­rú végén a kom­mu­nis­ták ezre­ket inter­nál­tak és űztek el innen, nem meg­le­pő, hogy ma már 15 ezer lako­sá­ból csak­nem 14 ezer román. A ruszi­nok jelen­lé­té­re utal egy­ko­ri görög kato­li­kus fatemp­lo­muk, melyet ma már az orto­dox egy­ház bir­to­kol.

Szem­ben a neo­gó­ti­kus római kato­li­kus temp­lom hir­de­ti a meg­ma­radt néhány száz fős magyar és német közös­ség hitét.

A város­ka éppen ott fek­szik, ahol a Visó­ba folyik leg­je­len­tő­sebb jobb olda­li mel­lék­vi­ze, a Vas­ér. Innen indul a híres Mára­ma­ro­si-kis­vas­út, a Mok­ani­ca, ami a faszál­lí­tás mel­lett ma már első­sor­ban a turiz­must szol­gál­ja. A vonat több helyen is meg­áll, van, ahol fa rako­dás cél­já­ból, más­hol meg hogy a patak­ból vizet szi­vattyúz­za­nak a gőz­moz­dony­ba.

Közel vagyunk a tör­té­nel­mi határ­hoz, ezt világ­há­bo­rús erő­dít­mé­nyek marad­vá­nyai is jel­zik. Elsu­ha­nunk egy szik­lá­ba vájt kato­nai kór­ház mel­lett, mellyel szem­ben még lőszer­rak­tá­rat is rej­tet­tek a szik­la­üre­gek.

A gőz­ma­si­na Pal­tin meg­ál­ló­ig viszi az uta­so­kat.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 70. rész: Visói-havasok — Huculföld koronája, a Várkő