Itt, a Felső-Nyikó-mente központjában, Farkaslakán született Tamási Áron, és vele a gondolat: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!” Itthon volt szülőföldjén, a jellegzetes zsindelytetős portán. Itt ringott bölcsője, innen indult pályája, Udvarhelyen, majd Kolozsváron tanult, de valójában az életből vette történeteit, amiket az eredeti székely nyelv- és észjárással papírra is vetett, sokfelé elhintve a székely szellemiséget. 1944-ig alkotott Erdélyben, akkor el kellett hagynia szülőföldjét, Budapestre költözött, ott is halt meg 1966-ban. Szülőháza 1972 óta emlékmúzeum, a székely irodalom egyik zarándokhelye.
A falu névadó legendája szerint a Gordon oldalában élő Péterfalviak települtek le a völgybe, miután a Nyikó vizére malmot építettek. A közeli erdőkben élő farkasok néha a faluba is bemerészkedtek, aztán „a sok farkasokat lakokból elűzték és Farkaslakának a helyet nevezték.”
Még megvan a régi, katolikus elemi iskola is, ahol Tamási 1904 és ’10 között megismerte a betűvetés tudományát.
Az iskola mellett nézzünk fel az 1848-ban épült katolikus templomra is, ahol a hitét erősítette.
S végül, a templom mögött, a két hatalmas cserefa között álljunk meg a sírnál, ahol végrendelete szerint 1966-ban teste végső nyughelyre lelt.
A sír mögött ott van a Hargitáról származó emlékkő, melybe Szervátiusz Jenő szobrászművész és fia 1972-től két éven át faragta bele maradandó mementóul Tamási regénybeli hőseit.