Dános, a Segesvárszékhez tartozó szász falu éppen a Nagy-Küküllő menti fontos útvonalon fekszik, ezért előszeretettel látogatták az ellenséges hadak. A törökök már a 16. században is többször elpusztították, majd a 17. században előbb 1658 augusztusában a visszavonuló törökök, aztán 1661 októberében a tatárok pusztították el ismét. Nem véletlen, hogy 1663-ban mindössze három család lakta. Románokkal és szászokkal népesítették be újból, sőt a betelepült románok 1668 megkapták a szász lakosok szabadparaszti státuszát, ezzel párhuzamosan határát is újraosztották. 1849. március 24-én egy magyar vadászcsapat megtizedelte lakosságát: 34 férfit (23 románt és 11 szászt) belelőttek a Küküllőbe. A bortermelésnek és a fakereskedésnek köszönhetően igen jómódú falu volt; lehetséges, hogy az itt talált tőből származnak a híres Küküllők menti borszőlőfajta, a királyleányka mai erdélyi ültetvényei. A 19. század második felében a vármegye valamennyi román közössége közül a dánosiak álltak a presztízshierarchia csúcsán. 1945. január 15-én 41 szász lakosát a Szovjetunióba hurcolták, közülük négyen haltak meg a Donyec-medence bányáiban. A szocializmus idején és 1989 után szász lakossága elhagyta. Késő gótikus szász evangélikus csarnoktemplomát 1506-ban építették a falu elengedett adójából és a 19. század harmadik negyedében jelentősen átalakították. Tornyát 1927-ben építették, a régi, védelmi célokat is szolgáló erdélyi szász harangtornyok stílusában. Egyszerű kerítőfalának délkeleti oldalán kis harangtorony, kapubástyájának tetején gyilokjáró, szuroköntő nyílások láthatók. A templom kulcsa az utolsó információ szerint a szemközti házban van.
Dános felől közelíthető meg Prod, amelynek ugyan már nincs meg a régi szász temploma, de az 1902-ben emelt neogótikus templom sem mutat rosszul.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.
