„Ami a hegyek keletkezését illeti, az erdélyi szász hagyomány szerint azok részint az óriások, részint az ördög művei. A Bolkács mellett lévő számos dombról is azt tartják, hogy keletkezését az óriásoknak köszönheti, kik ott a csizmájokhoz ragadó sarat letisztították. Ebből a sárból lettek ezek a dombok.” (Herrmann Antal: A hegyek kultusza Erdély népeinél, 1893)
Régóta itt kellett már élnie a szászoknak ahhoz, hogy életterükről legendák szülessenek. A küküllőközi dombvidék nyugati részében fekvő Árpád-kori Bolkács olyan jelentős hely volt, hogy Hunyadi Mátyás királyunk még vásártartási joggal is felruházta, míg a 18. században már pallosjoggal és börtönnel is rendelkezett. Hiába égett le 1801-ben szinte az egész falu, még volt közösségi erő, ami újjáélessze. Nem természeti, hanem ember okozta katasztrófa kellett ahhoz, hogy szinte teljesen eltűnjenek innen szász lakói.
Csak a 14. századból származó evangélikus erődtemplom maradt utánuk, ebből is csak a szentély, amelyet védőbástyákkal, magas támpillérekkel alátámasztva, háromemeletesre magasítottak. A régi templom hajóját 1807-ben bontották le és helyette 1807-1810 között egy háromhajós templomot építettek; a torony 1856-ban épült. A templom kettős falából csak a külső fal és öt bástyája maradt meg. Miután elhagyása után romlásnak indult, a faluból elszármazott szászoknak még volt annyi erejük, hogy megmentsék a végső pusztulástól ősi örökségüket. Az engedélyeztetés elhúzódása miatt az erődtemplom felújítására csak 2006-2007-ben került sor. Telefonszám a templom gondnokához: +40258881985.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom melletti tér.
