Ha már van Alsóbajom, akkor kell lennie Felsőbajomnak is, amit ma már Bázna néven emlegetnek. Itt is találunk egy nagyszerű erődtemplomot, ami a hagyomány szerint egy még régebbi, 12. századi egyház helyett épült a 14. században. Ovális védőfalát vaskos kaputorony erősíti. A szentélyében, ha kinyitjuk a lelkünket, megérezhetünk még valamit a hely szász szellemből. A templomnak saját, német nyelvű honlapja is van, amit a főleg nyáron visszalátogató elvándorolt szászok működtetnek; ők viselik a gondját a templomnak is.
1359-ben kezdődött évszázadokig tartó határvitája Völccel, melyet 1415-ben a konstanzi zsinaton tartózkodó Luxemburgi Zsigmond elé terjesztett. A per csak 1850-ben zárult le végleg. 1704-ben a kurucok égették fel, 1880-ban földrengés rongálta meg, Bázna mégis mindig újjáépült és tekintélyes hely maradt, amiről a régi szász épületei tanúskodnak.
Régi hírnevét az „égő víznek” nevezett gyógyforrásainak is köszönheti: „A báznai forrásokat a 17. században fedezték fel az ott élő pásztorok. Tüzelés közben ugyanis meglepetve vették észre, hogy tüzüktől a víz felszíne lángra lobbant és kékes lánggal égett. A nagyszerű természeti csoda hírére a környék lakossága ájtatos félelemmel zarándokolt oda, egy nagyszebeni vegyész pedig csakhamar analysisnek vetette alá a mystikus vizet, melynek alapján a felső-bajomi forrásvíz gyógyhatása nyilvánvalóvá lett. A kiömlő gáz szénhydrogén, mely a fürdőtelep udvarán minden érkező vendég szemébe ötlik, mint „Erdély örök tüze” ég.” (Hainiss Géza: Balneológiai tanulmányút Erdélyben, 1902)
Később a medencékből feltörő gázt a főtérre vezették és ott örökmécsest világítottak vele. A fürdő kiépítésére 1843-ban részvénytársaságot hoztak létre és 1845-ben már 647 vendége volt. Ettől kezdve Erdély egyik legjelentősebb fürdőhelyének számított. A telep több egymással párhuzamos, észak–déli irányú sétányból állt, amelyeket szállodák és magánvillák szegélyeztek. A telep központi épületét, amely éttermet és kádfürdőket foglalt magába, 1853-ban építették, mellette később báltermet húztak fel. Ezektől északra 1890-ben építették a gyógyszalont és az iszapfürdőt. A fürdőmedencék, források és kutak a területen elszórva helyezkedtek el. 1877-ben a fürdő a Breckner család tulajdonába került, akik 1903-ban sólepárló üzemet is létesítettek, amelyet nemsokára a budapesti Édeskuty cég vásárolt meg, és az itt előállított jódos-brómos sót Victoria márkanéven forgalmazta. A Breckner család örökösei elhanyagolták a fürdőt, ezért 1905-ben a helyi evangélikus egyház vette át és fejlesztette tovább. 1908-ban 731 szálló fürdővendége volt. Báznán 1912-ben kezdték meg a próbafúrásokat földgáz felkutatására. 1914-en egy fúrószonda alatt besüppedt a föld, és egy 10 méter átmérőjű, 14 méter mély kráter keletkezett. A kráter megtelt vízzel, és a báznai gyerekek fürdőhelyévé vált. Nemsokára megkezdődött a gáz hasznosítása. Azóta persze kialudt „Erdély örök tüze” és a régi fürdőépületek is rommá lettek. De a forrás itt van még és új fürdők is épültek. Van egy gyógyszálló fedett medencével és szabadtéri stranddal a falutól délkeletre, a régi fürdőtelep szélén, egy húsz hektáros parkban. A víz gazdag konyhasóban, klórban és jódban, a tó fenekéről felhozott iszapot pakolásként alkalmazzák.
Van még valami Báznán, ami messze földön híressé tette. Ez pedig nem más, mint a mangalica és az angol berkshire sertés keresztezésével 1870-ben kitenyésztett báznai sertés. A különleges küllemű, fekete-fehér színű jószágot ma is előszeretettel tartják Erdély szerte.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti feljáró.
