Abrudbánya, a rómaiak Abrutusa, Európa egyik legrégibb aranyfeldolgozó központja, az erdélyi aranyművelés központja. A szász telepítésű kiváltságos bányászváros szépen fejlődött, de az arany mellett a vér is meghatározta történetét. 1784. november 7-én itt is pusztítottak Horea román martalócai, Abrudbánya magyar lakosságát nagyrészt legyilkolták. 1849 tavaszán Kossuth követségbe küldte Ioan Dragost, a magyar országgyűlési román képviselőjét, hogy tárgyaljon Avram Iancuval. Utóbbi hajlott a megegyezésre, de Hatvani Imre májusban egy magyar szabadcsapattal elfoglalta a várost. A móc lázadók ostrom alá fogták Abrudbányát, ahonnan sikerült kitörnie Hatvaniéknak. A románok a magyar sereget megtámadták és a velük menekülő lakosokkal, valamint Ioan Dragoșsal együtt lemészárolták. A pusztítás a magyar egyházakat is sújtotta. Ahogy Szász Károly fogalmazott: „Ama veres napokban a főtér legszebb épületei fölgyújtattak, a katolikus és unitárius, valamint a református templom a pusztulásból füstös romhalmazokként kerültek ki. Kő kövön nem maradt.” Isten házai mellett áldozatok lettek Isten szolgái, a katolikus plébános, az unitárius és a református lelkész is. A 17. században épült unitárius templomba a legfájóbb belépni. Onnan már az utolsó lélek is kiköltözött, csak omladozó, fedetlen csontváza maradt, szebb idők néma mementójaként. Az Árpád-kori eredetű Szent Miklós katolikus plébániatemploma is sok golgotás időt látott. A tatárjárástól az 1848-as vérontásig sokszor kellett feltámadnia poraiból. A református templom ad még némi magyar életjelet, a hitből fakadó remény üzenetét hordozza. A templom mögötti egykori bányásziskola falában kőtábla tanúskodik arról, hogy „Ezer hatszáz hetven kettőben ezen hely Apafi Mihálytól lett Tanuló Műhely.”
Jókai Mór 10 évvel a vérengzés után látogatta meg Abrudbányát: „Szomorú, elcsüggesztő látvány az utazónak Abrudbánya képe, egy nagy nyitva maradt sír az, melyet még nem volt idő behantolni; hanem azután a népe! Itt a romba dűlt falak közt most is lelkes nép lakik, ki hitéhez, nemzetéhez, becsületéhez hű maradt, kiről példát vehetne magának sok nagy gazdag magyar város, melynek boldog népe a maga jólétében szája széléig úszván, ott is hajol, ahol nem görbítik. Nem laknak itten nagyurak, de olyan emberek, kikben gazdag a szív.”
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom.
Magasság: 598 m
Nyitva: érdeklődni ezen a telefonszámon lehet: 0040740051647
Megközelítés: a városközpontban; Piatra Eroilor 2.
