A kék jel­zé­sen, a szi­ne­vé­ri erdők élő­vi­lá­gát bemu­ta­tó tan­ös­vény men­tén indu­lunk fel­fe­lé a sűrű ren­ge­teg­ben. A patak néhol apró zuha­tag­ként buk­dá­csol lefe­lé a sűrű vadon köve­ze­tén. A piros jel­zés­re kanya­ro­dunk, ame­lyen még közel 8 kilo­mé­te­res kap­ta­tó vár ránk a fő csú­csig. Las­san­ként a feny­ves erdőt is magunk mögé uta­sít­juk. Ez már a hava­si rétek vilá­ga, ahon­nan egy­re jobb rálá­tá­sunk nyí­lik a szom­szé­dos és távo­lab­bi Mára­ma­ro­si-hegyek­re, a Gor­gá­nok szür­kés-zöl­des vonu­la­ta­i­ra.

A Piso­kon­já­nál érjük el vég­re a hul­lám­zó főge­rin­cet. Innen aztán tel­jes­sé válik a kör­kép.

Nyu­gat felé a Tala­bor völ­gye elszórt tele­pü­lé­sei vár­nak ránk. Fölöt­tük a Krasz­na-havas, észak felé a Kami­an­ka kör­nyé­ké­nek erdős hátai íve­lőd­nek körénk. Rálép­ve a szé­les és lapos füves gerinc ösvé­nyé­re, elő­ször a Kis-Gro­pa csú­csát érint­jük. Kel­le­mes idő­ben nagy élmény hosszan gerinc­tú­ráz­ni. Nin­cse­nek nagyobb szint­emel­ke­dé­sek, így meg­eről­te­tés nél­kül, kényel­me­sen hala­dunk. A Feke­te-bérc csú­csá­ról már tény­leg oltá­ri a kör­ki­lá­tás: innen az Észak­ke­le­ti-Kár­pá­tok szin­te vala­mennyi tag­ját belát­juk.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 83. rész: Fekete-bérc — és a Talabor legendás völgye