Hazajáró műsorok

Fekete-bérc – és a Talabor legendás völgye

83. rész

“A havas csodálatos vonzerőt gyakorol rám. Úgy tetszik, hogy a természet a havason érzi magát igazán otthon. Egyebütt meg kell őt lesni; de itt kitárja a maga indulatait őszintén. Minden úgy van, amiként az örök műhelyből kikerült, s amiként azt megformálta a zivatar, a görgeteg, a jég, a napsugár, a villám. Mintha más volna ott az ember is. Régi szokásait, régi szerszámait, régi viseletét inkább megtartotta, mint mi. Fejletlenebb állapotánál fogva közelebb áll a vadállathoz s erősebb hiténél fogva közelebb áll az Istenhez, mint mi. A történelmi átalakulások jóformán nyomtalanul siklanak el feje fölött, miként azok a felhők, melyek csak megpihennek a bércek ormán s „néma borongással” tovább szállanak…”

 Bartha Miklós: Kazárföldön (1901)

Bizony, az elmúlt sorsfordító évszázad mit sem változtatott az Északkeleti-Kárpátok hegyvidékének csodálatos vonzerején. Ma is különös varázsa van ennek az unión kívüli világnak, amit a szovjet már elhagyott, az európai pedig még nem kebelezett be. Kárpátalja északkeleti szegletében, a Gorgánok hegyei között, a Szinevéri Nemzeti Park déli tömbje, a Fekete-bérc ősrengetegek fölé nyúló gyephavas gerince fenséges látványt kínál. Nyugati lábánál, a Talabor folyó-mentén, tüneményes hegyekkel, csodás faépítményekkel és legendás történelmi alakok emlékeivel körbeölelkezett bojkó ruszin települések olyan kalandokkal várják a Hazajárót, amit más, kiépítettebb hegységekben már nem kaphat meg. Persze a helybéliek mindent megtesznek, hogy a kiváló természeti adottságok kényelemmel is párosuljanak, de minden beruházásnál többet ér az erre járó vándort fogadó mérhetetlen vendégszeretet.

Látnivalók

Látnivalók / Kárpátalja / Máramaros

A Gorgánok hegyei között, a Szinevéri Nemzeti Parkban található a Tavas-klauzúra. A Tavas-patak faúsztatásra használt gátja a múzeum része, amelynek sebes vizén az elmúlt századokban megannyi tutaj úszott már lefelé, tonnányi farönköt, gyümölcsöt és sót szállítva az alföldi folyóvá szelídült Tisza mentére.

Bővebben...

A kék jelzésen, a szinevéri erdők élővilágát bemutató tanösvény mentén indulunk felfelé a sűrű rengetegben. A patak néhol apró zuhatagként bukdácsol lefelé a sűrű vadon kövezetén. A piros jelzésre kanyarodunk, amelyen még közel 8 kilométeres kaptató vár ránk a fő csúcsig. Lassanként a fenyves erdőt is magunk mögé utasítjuk. Ez már a havasi rétek világa, ahonnan egyre jobb rálátásunk nyílik a szomszédos és távolabbi Máramarosi-hegyekre, a Gorgánok szürkés-zöldes vonulataira.

A Pisokonjánál érjük el végre a hullámzó főgerincet. Innen aztán teljessé válik a körkép.

Nyugat felé a Talabor völgye elszórt települései várnak ránk. Fölöttük a Kraszna-havas, észak felé a Kamianka környékének erdős hátai ívelődnek körénk. Rálépve a széles és lapos füves gerinc ösvényére, először a Kis-Gropa csúcsát érintjük. Kellemes időben nagy élmény hosszan gerinctúrázni. Nincsenek nagyobb szintemelkedések, így megerőltetés nélkül, kényelmesen haladunk. A Fekete-bérc csúcsáról már tényleg oltári a körkilátás: innen az Északkeleti-Kárpátok szinte valamennyi tagját belátjuk.

Bővebben...

A csodás hegykoszorúban fekvő, több mint 5000 bojkó lelket számláló település, Alsókalocsa remek látnivalókkal kecsegtet. Ez a vidék a vasszegek nélkül összeácsolt fatemplomairól is híres. A Gorb falurészen 1795-ben a Szentlélek tiszteletére emelték a görög katolikus fatemplomot. A zsindellyel borított templom jellegzetes bojkó jegyekkel rendelkezik: hármas tagolódású, megkettőzött tetőzetű és faragott oszlopos tornácsor is tartozik hozzá.

Itt született a leghíresebb, a zsidó kufárokat és csendőröket is gyilkolászó 20. század eleji katonaszökevény, Suhaj betyár is, akit végül miután elérte végzete, Alsókalocsa régi temetőjében, egy szerény sírban hantoltak el. Suhajt nemcsak életében támogatta titokban a környező falvak népe, de legendás alakja ma is elevenen él a ruszin néplélekben. Ezt jelzi a jellegzetes faépítészetet és életmódot őrző skanzen bejáratánál felállított szobra is.

 

Bővebben...