Magyarremete

Magyarremete

A fekete-körösi völgyfüzér gyöngyszeme, a Bihar-hegység lábánál, a Mézgedi-patak mentén megbújó Magyarremete. A kisközség büszkesége a 13. századi román stílusú, reformátussá lett templom. Egyedülálló a Kárpát-medencében, hogy falfreskóin együtt láthatjuk Árpád-házi szent királyainkat: Istvánt, Imrét és Lászlót. (A templomba való bejutáshoz hívjuk Bajnai Balázs lelkészt: 0040748771008)
Volt idő, amikor szentjeink együtt sem védhették meg magyar híveiket. A templomi áhítatba egy 1944-es tragédia emléke nyilall bele. 1944. szeptember 24-én a bevonuló román katonák megöltek 43 ártatlan magyar embert. Először végig járták a magyarlakta házakat és az ott talált férfiakat a község központjába vitték. Az ellenszegülőket megverték és helyben agyonlőtték. A község bíróját kérték a katonák, nézze meg, nincs-e köztük román. Ezután agyonlőtték az embereket, majd kifosztották a holttesteket, értéktárgyaikat elvették. Az áldozatok nevét ott olvashatjuk az 1944-es magyarirtás kopjafás emlékművén a református templom mellett. 2020-ban Szent László is szobrot kapott ugyanitt. Magyarremete büszkesége a falu keleti határában, a Mézged felé vezető út mentén álló 400 éves tölgy.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a magyarirtás emlékműve.

Pontos-kő

Pontos-kő

Mielőtt a Fekete-Kőrös a Borzi-szorosnál elhagyná a Belényesi-medencét, Belényesújlak határában szépen megkerül egy kopár hegyet. Ez a hegy a Pontos-kő, egy remek igazodási pont. Éppen arra való, hogy felmásszon rá az ember, és végig tekintsen az alant elterülő Belényesi-medencén. Innen többféle szempontból is szemügyre lehet venni a tájat. Egyrészt földrajzilag, ugyanis a medence és a környező bihari hegyek innen remekül megmutatják magukat. Balra a Királyerdő, jobbra a Béli-hegység látható, a két hegységet a Pontos-kő alatt nyugat felé rohanó Fekete-Körös választja el egymástól. A Belényesi-medencét ölelő hegységek közül a legmagasabbra a Bihari-hegység nőtt, éppen szemközt a Pontos-kővel. A legenda szerint a Pontos-kő alatt egy tengerszem van, amit, ha megbontanának, a víz elöntené a Belényesi-medencét.
De történelmi szemszögből is vizsgálhatjuk a tájat a hajdan erődítménnyel is díszített Pontos-kőről: a medence magyar népén próbált már eret vágni a rác és a török is, mégis a románok öldöklései hagyták itt a legmélyebb nyomot. 1919-ről Köröstárkány és Kisnyégerfalva, 1944-ről Magyarremete tudna mesélni, de nem teszi, inkább hallgat.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Pontos-kő 300 méter magas orma, amelyet Belényesújlak felől tudunk megközelíteni. A hegy alá érve, a folyó partjától indulva toronyiránt, juhcsapásokon kell legyőznünk a 150 méteres szintkülönbséget.

Bihari Pilis

Bihari Pilis

A Béli-hegység legmagasabb pontja, az 1112 méter magas bihari Pilis, vagy más néven Szár-tető sasbércként emelkedik az Erdélyi-szigethegység nyugati peremén. Vannak nála magasabb és népszerűbb ormok is Biharban, talán ez miatt is kevésbé látogatott, a csúcsra vezető ösvények nem túl jártak. A legrövidebb útvonalon a Bélhagymásról induló sárga jelzésen (12 km; 930 méter szintemelkedés; 4 és fél óra menetidő) jutunk fel a csúcsra. Menyházáról 15 kilométer és 1100 méter a szintemelkedés a csúcs a kék, majd a főgerincen futó piros jelzésen. A 6 órás túra közben érintjük a Nagy-Arad-csúcsot is.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcs.

Bratcoaia-karszttó

Bratcoaia-karszttó

„A turistának kellemes és jutalmazó kirándulásokat kínálnak a környező erdőségek és tisztások szebb pontjaira. Innen indul sűrű erdőben a Kéry-út, keresztül-kasul szelve a legszebb erdei utakkal, fel egészen a Tarnóczy-rétig.” (Ritt Gyula: Barangolások a trianoni gyűrűben, 1926)
Aki a Béli-hegység legmagasabb régióját, és ott a szépséges Bratcoaia-karszttavat szeretné felkeresni, annak pontosan 7,8 kilométert kell megtennie a sárga kereszt jelzésen (550 méter szintemelkedés, kényelmesen 3 óra út). A jelzés Menyháza központjából indul, és 5 kilométer után éri el a víznyelőkkel tarkított Tarnóczy-rétet. Egy másik útvonalon ide érkezik Menyházáról a kék jelzés is, ami innen a főgerincre megy tovább. A szemrevaló rétről már a Kodru töbrökkel szaggatott karsztfennsíkján emelkedünk tovább a Bratcoaia-rétig, amelyet egy gyönyörű karszttó ékesít. A tó helyén víznyelő volt, de az eltömődött, így keletkezett a karszttó. A Bratcoaia-tavat egy forrás is táplálja, majd a tóból a víz tovább folyik, kissé lejjebb egy szurdokban eltűnik, és a föld alatt Várasfenes felé veszi az irányt. A rét hajdanán igen értékes legelőterület volt, ráadásul három nagy birtok (nyugatról a váradi püspökség, északról a belényesi uradalom, délről a modenai herceg) metszéspontja, ezért mindig vita tárgya volt, kihez is tartozik. A fakitermelés miatt a 20. század elején Várasfenes felől keskeny nyomtávú vasút is épült, amely egészen a rétig tartott. Idővel a fakitermelő erdőgazdaság kiépítette az úthálózatot, és fokozatosan teherautók vették át a fa szállítását. Ez oda vezetett, hogy 1990-ben megszűnt a vasúti szállítás – a személyzet nagy részét nyugdíjaztatták, a mozdonyokat eladták. Sok helyen a mai napig látszik a vasút nyomvonala, de a sínek felszedésével a pálya a pusztulás áldozata lett. Bal kézre emelkedik tőlünk a Béli-hegység főgerince a Nagy-Arad-csúccsal (1098 m), amelyre a rétről a sárga kereszt, majd a piros jelzés vezet.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a karszttó partja.

Menyházi márványbánya

Menyházi márványbánya

“A Menyháza feletti hegyekben rejtőzik az Erdélyi-szigethegység egyik legjelentősebb, ma már nem működő “márványbányája”, amely vöröses színezetű köve rendkívül közkedvelt építő- és díszítőkő volt. A vöröses mészkő a földtörténeti jura időszak (kora-jura vagy más néven liász) mélyebb tengereiben rakódott le. Kőzettani értelemben nem is márvány (mert nem metamorf kőzet), hanem egy tömött szövetű és rendkívül dekoratív mészkő. A vas-oxidtól vöröses árnyalatú mészkő felcsiszolva kiválóan alkalmas volt különféle felületek burkolására, díszítésére. Az egykori bánya udvarán található hatalmas kőzethasábokon kiválóan látszanak a fehér színű kalcittal kitöltött húzásos eredetű repedések, amelyek generációi többféle szögben metszik egymást. Emellett a kőzet ősmaradványokat is tartalmaz, méghozzá a Belemnitesz elnevezésű belső vázas lábasfejű maradványait.” (Veres Zsolt: A kövek mesélnek)
A “márványbányát” 1887-ben alapították, s a Wenckheim-uradalom fontos létesítménye volt. A követ keskeny nyomközű vasúton szállították le Borossebes irányába, s még az aradi nagy építkezésekre is jutott belőlük. A kisvasút megszüntetése után (1961) a bánya is bezárta nem létező kapuit. Fénykorában kb. 40-50 ember állandó munkahelyét biztosította. A bányaudvarokat ma már felverte a gaz, de ettől függetlenül szabadon látogatható.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a márványbánya. A Menyházáról induló piros kör jelzésen 1,8 kilométert kell megtennünk, hogy ide felérjünk, közben érintjük az egykori kohó romját is. Visszafelé kitérhetünk egy újonnan kiépített kilátóponthoz, ahonnan szép kilátás nyílik Menyházára.

Menyháza – Czárán Gyula sírja

Menyháza – Czárán Gyula sírja

„Január 8-án déltájban szomorú menet indult a községi temetőbe. A rokonokon és a jóbarátokon kívül száz meg száz román ünneplő ruhában; messzi falvakból ide zarándokoltak ez egyszerű emberek, hogy lelkük őszinte háláját leróják a halott iránt. Nagyszívű embernek kellett annak lenni, akit ilyen menet kísér utolsó földi útjára, ahol úr és paraszt egyaránt könnyűit ontja az elhunytért. A menet a temetőbe ér. Mikor a koporsót a sziklás sírba bocsátják, hirtelenül beborul az ég Menyháza fölött. Mintha a kősziklák is sírnának, mintha az erdők fái is búcsút integetnének; mert leghűbb fiukat, legjobb ismerősüket: Seprősi Czárán Gyulát temetik. Ki volt ő, azt tudja minden magyar turista. A Bihar grófja – mondja a vidék népe, a turisták atyamestere – mondjuk mi, tisztelői.” (Papp Károly: Czárán Gyula, 1906)
Menyházán hunyt el 1906. január 9-én Czárán Gyula, a bihari turistaság apostola, az Erdélyi-szigethegység turizmusának úttörője. Az örmény származású Czárán család Gyergyóból költözött 1820-ban az Arad vármegyei Seprősre. Az 1847-ben született Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de 24 évesen – apja betegsége miatt – meg kellett szakítani tanulmányait, és birtok gazdálkodásának kellett szentelni idejét. Ez nem volt mindig ínyére és „ilyenkor a Moma Codrut bújta, annak szépséges vidékén érezte magát jól, valósággal megújhodott s megnyugodva tért mindenkoron haza” (Záray Jenő: A Természetjárás apostola). Apja halála után 2000 hold szántóföldet örökölt, amelyet bérbeadott és nagy lendülettel vágott a turistalátványosságok nem kis anyagi áldozatokat kívánó feltárásába. „Ebben az időben vásárolta meg gróf Wenckheim Frigyes a kies fekvésű Moneasa-Menyháza fürdőt egy millió forintért s az új gazda több befektetést eszközölt. Czárán Gyulának igen tetszett a telep s mikor a Paradeiszer villát az ő ízlése és beosztása szerint építették fel, azt 10 évre bérbevette és gazdagon berendezte, s nyaranta, – amikor ő távol volt – rokonainak és barátainak rendelkezésre bocsátotta. Czárán már akkor a Moma Codruban kutatásokat végzett. Feltárt néhány nagyobb üreget, míg a déznai csodás szépségű várromokhoz saját költségén utat építettet. Utasításai szerint készültek a sétautak, kikeresve végcélul a legszebb pontokat, kilátókat.”
Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de szívügyének mégis a kiterjedt birtokain található turistalátványosságok feltárását tartotta. Volt mit felfedeznie, hisz csak Menyháza szűk környezetében közel 30 barlang és 6 zsomboly található. A romos Tündérrózsás-villától 250 méterre nyílik a Medve-barlang (Grota Ursului). Sokáig csak egy rövid szakaszát ismerték, de 1984-ben egy magyar barlangász sikeresen feltárta kiterjedt járatait. Egy hosszúkás teremből a barlang kettéágazik. Bal oldalon negyven méter után újabb szifon következik, míg a jobb oldali járat kétszáz méter hosszú. A helyi tanács 1985-ben átvágta az első szifont a hosszúkás teremig, hogy lehetővé tegye a barlang turisztikai hasznosítását. A barlang hétvégén 11:00 és 16:00 óra közt van nyitva, de azért nem árt odatelefonálni, mert van, hogy elfelejtenek kinyitni. A másik híres barlang a katolikus templom feletti hegyoldalban található Denevér-barlang (Pestera Lilelcilor), ahova a kék jelzés vezet (400 m a főúttól). Menyházától 1,4 kilométer a kék jelzésen a 30 mély az Izoiu Mare-zsomboly.
Nem véletlen, hogy a Fürdővölgy bejáratánál emlékmű tiszteleg Czárán Gyula emléke előtt. „Mindjárt a fürdő völgy elején több méter magas, különös alakú sziklatömb vonja magára az arra haladó figyelmét. Nagy fáradsággal a Moma-Kodru bérceiből hozta le és állította fel itt az Aradi Turista Egyesület, a magyar turistaság atyamesterének, seprősi Czárán Gyula emlékének.” (Ritt Gyula: Barangolások a trianoni gyűrűben, 1926)

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja ennek ellenére azért mégiscsak Czárán Gyula sírja a római katolikus temetőben.

Bél Mátyás-forrás

Bél Mátyás-forrás

„Lám a patakok is temetkeznek és föltámadnak újra.” – írta Jókai, s bizony, a róla elnevezett víznyelőbarlangban egy időre eltemetkező patak a hegy túloldalán valóban újra felszínre tör, több forráson keresztül is. Az egyik az Ökör-forrás, amelyet a vízkelet első leírójáról, Bél Mátyásról neveztek el. A patak egész évben állandó hőmérsékletű, télen sem fagy be. Róla kapta a nevét az 1600-ban említett Boj bányászfalu, amely később beolvadt Vaskohba. A Fekete-Körös felé induló patak nem csak vaskohi malmokat hajtott, hanem a helyi vasércfeldolgozást is segítette, ívóvízként is szolgált, 1937-ben pedig pisztrángtenyészetet hoztak létre rajta.
A forrás alatti Vaskohon a vaskohászat már a 16. században megkezdődött. A 18. században a vaskohi hámorok havonta átlagosan száz mázsa nyersvasat állítottak elő. A vasgyártás csak akkor szünetelt, mikor a szárazság miatt a vízkerekeket nem lehetett működtetni. Mindezt Bél Mátyástól tudjuk, aki Bihar vármegyéről szóló munkájában ír a helyi vasgyártásáról.
A településnek 1848-ban Kaisler Antal százados vezetésével nemzetőrsége alakult, 1849 áprilisában ők védték a Kristyori-szorost a román felkelők ellen. A vasgyártás az 1900-as években szűnt meg végleg Vaskohban. 1919 és 1923 között magyar nyelvű római katolikus iskola működött benne, de a földreform elvette az egyházközség földjeit, így nem volt képes tovább fenntartani iskoláját. Római katolikus temploma 1744-ben épült, középkori temploma helyén, napjainkban a görögkatolikusok is ezt használják.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Bél Mátyás-forrás, amelyet a Vaskoh és Vaskohmező közötti út egyik hajtűkanyarjából a legkönnyebb elérni.