Necpál déli határában áll a Brotnici kilátó, ahonnan igen szépen mutat Necpál és a Turóci-medence, illetve a felette emelkedő Kis-Fátra, de gyönyörködhetünk a Nagy-Fátra mélyére induló Necpáli-völgyben is, amely felett őrt áll a Lysec orma. Ebbe a festői turóci tájba teremtettek életet Necpál első lakói, közel ezer esztendeje.
A 13. században nyomban templomot is építettek maguknak, amit Szent László király tiszteletére szenteltek fel.
A Neczpáliak ősi birtoka a 15. században lett a Justh családé, akik egészen a 19. század végéig birtokolták a települést. A család uralma alatt Necpál mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját. A család tagjaival ma már csak a templom melletti síremléküknél találkozhatunk. Ott hagyták a kézjegyüket a falu központjában is, ahol 17. századi kéttornyos emeletes reneszánsz várkastélyuk nyugszik, feltámadásra várva. A kastély parkjában nem lelhetett örök nyugodalmat Rákóczi kiváló tábornoka, Petrőczy István sem, akit egykoron itt temettek el, de hiába keresnénk síremlékét, az egykori díszes kertben már a gaz az úr, ami mindent lehúz, altat és befed. Vajon ezt érdemli az a szabadsághős, aki oly híven harcolt hazájáért és népeinek szabadságáért?
Költői a kérdés, álljunk is odébb, mert akad még kastély Necpálon. A Justh család várkastélyával szemközt, a tér túlsó oldalán áll a Kék kastély, amely szintén rossz állapotban van, csak a külső homlokzata fest jól.
A Franklin kastély a település felső részén található; a 19. században épült és egészen az 1960-as évekig lakott volt. Ma ez is romos állapotban van.
Nem úgy az ún. Alsó kastély, amely eredetileg reneszánsz stílusú volt, de a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban építették át. A 20. század elején Révay Ilona bárónő vásárolta meg, majd házasságával férjének, Justh Ödönnek adta át és az ő tulajdonában volt 1948-ig. Később mezőgazdasági iskola működött benne, majd az 1960-as évektől gyermekotthonként funkcionált. 2002-óta magánkézben van, szép angolpark övezi, de látogatni nem lehet.
De hagyjuk a kastélyokat, ideje ellátogatni az 1843-ban épített evangélikus templomhoz. Ennek az evangélikus templomnak a helyén egy evangélikus fatemplom állt a XVIII. század végén. Abban a fatemplomban pedig két olyan necpáli születésű gyermeket kereszteltek meg az 1790-es években, akik fél évszázad multán örökre beírták magukat a magyar történelembe. A szlovák Hrúz Mária a szabadságharc költőjével ajándékozta meg a nemzetet, míg a német Lahner György egyike volt az aradi tizenháromnak. Hogy az 1791-ben született Hrúz Mária és az 1795-ben született Lahner György gyermekként valaha játszott-e vagy beszélt-e egymással a necpáli utcán, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Ma mindkettőjüknek van magyar nyelvű emlékhelye Necpálon; Hrúz Máriának az evangélikus templomban találjuk emléktábláját.
Lahner György szülőházát Turóc vármegye jelöltette meg emlékoszloppal, kivégzésének 50. évfordulóján, 1899. október 6-án. Az egyszerű, kőből faragott obeliszk hasáb alakú talapzatán áll a csonkagúla oszlop. Az oszlop felirata jelzi, hogy e helyen állott egykor a hős tábornok szülőháza. A ház már nincs meg, az oszlop az alsó kastély parkjában áll, ahova egy kiskapun juthatunk be. Az oszlopon az alábbi rövid verset olvashatjuk: „Buzduljunk a múltakon, élni és halni A magyar hazáért!”
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Lahner György emlékoszlopa.
Lahner György német polgárcsaládból származott, és bár jól beszélt magyarul, élete végéig megmaradt német akcentusa. Hivatásos katonai pályára lépett: 1812-től a császári hadsereg tisztje lett. 1848-ban felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Rövid délvidéki szolgálatot követően a független magyar kormány Honvédelmi Minisztériumában kapott beosztást. Feladata az új hadsereg felszerelése, az önálló magyar hadiipar megteremtése volt. Előbb Pesten, majd Nagyváradon alakította ki a hadiipar bázisát, amely a szabadságharc bukásáig eredményesen működött. Neki is köszönhető, hogy a forradalmi Magyarország sikeresen megszervezhette honvédő háborúját. A szabadságharc bukását követően hadbíróság elé állították az akkorra már vezérőrnagyi rangig emelkedő tábornokot, és kötél általi halálra ítélték. Így lett Lahner az aradi 13 vértanú tábornokok egyike. 1849. október 6-án, 54. születésnapján akasztották fel. Híressé vált a kivégzése előtt elhangzott utolsó mondata:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom”.
