Ezt is meg­él­tük: 20. évfor­du­ló­já­hoz érke­zett a Tele­ki túra! A Tele­ki indu­lá­sa­kor még csak egy 50 kilo­mé­te­res bör­zsö­nyi túrá­ra invi­tál­tuk a tel­je­sít­mény­tú­rá­zó­kat, emlé­kez­ni a föld­rajz­tu­dós minisz­ter­el­nö­künk­re, tizen­öt esz­ten­de­je már 30 és 20 kilo­mé­te­res távon is lehet indul­ni, míg negye­dik éve egy 10 kilo­mé­te­res táv­ja is van az ese­mény­nek, Hóman Bálint egy­ko­ri kul­tusz­mi­nisz­ter­re emlé­kez­ve. Húsz esz­ten­dő alatt volt részünk sár­ban, hóban, eső­ben, nap­sü­tés­ben; volt, hogy mind­össze 48-an rugasz­kod­tak neki a távok­nak, volt, hogy több mint 300-an indul­tak.

A rajt hagyo­má­nyos hely­szí­ne, a dré­gely­pa­lán­ki Dré­gely vas­úti meg­ál­ló 2000-ben még saját állo­más­épü­let­tel ren­del­ke­zett, sőt volt olyan év, hogy a rajt­bé­lyeg­zőt a vas­úti jegy­pénz­tá­ros hölgy adta. Ma már se híre, se ham­va az épü­let­nek, a járat­szá­mo­kat is meg­rit­kí­tot­ták, ez pedig a Tele­ki logisz­ti­ká­ját is igen­csak meg­ne­he­zí­ti… és hát igen: aki végig­jár­ja a Tele­ki 50 transz­bör­zsö­nyi táv­ját Dré­gely­pa­lánk­tól Zebe­gé­nyig, az azzal is szem­be­sül­het, hogy milyen sza­ka­dék van Nóg­rád megye és Pest megye fej­lő­dé­se és lehe­tő­sé­gei közt; mint­ha két külön ország­ban jár­nánk. De ne legyünk igaz­ság­ta­la­nok, azt is lát­nunk kell, hogy az első, 2000-es Tele­ki óta majd min­den turis­ta­út meg­újult, épül­get a „dré­ge­li rom”, újjá­épült a kilá­tó a Csó­vá­nyo­son és a Hegyes-tetőn, Török­me­zőn ma már Kaland­park van, a Köves-mező előt­ti „Csa­pás” hagyás­fás lege­lő­je is meg­szé­pült, Kis­i­nóc és Nagy-Hideg-hegy turis­ta­há­zai is a fel­újí­tás előtt áll­nak, és a zebe­gé­nyi Kál­vá­ria is a régi fényé­ben ragyog. És ez csak a Tele­ki útvo­na­lá­ba eső turisz­ti­kai inf­ra­struk­tú­ra.

Ami viszont nem vál­to­zott sem­mit — és ez rend­jén is van így — az a bör­zsö­nyi táj, a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet. Sokan eme­lik ki a Tele­ki kap­csán, hogy jó az útvo­nal­ve­ze­té­se, szin­te min­den fon­tos lát­ni­va­lót meg­mu­tat a hegy­ség­ből azok­nak, akik az 50 kilo­mé­tert választ­ják. Az ápri­lis ele­ji idő­pont­ban álta­lá­ban még a nóg­rá­di tavasz­ból indul­hat a túrá­zó a késő­té­li Magas-Bör­zsöny­be, hogy végül a Duna­ka­nyar­ban ismét a tavasz köszönt­sön rá. Köz­ben egy­faj­ta bota­ni­kai kirán­du­lást is tehet, hisz míg oda­fent a Csó­vá­nyos olda­lá­ban a hóvi­rág­ban gyö­nyör­köd­het, Dré­gely­vár és a Hegyes-tető alatt a piros­ló hunyor és az odvas kel­ti­ke, Török­me­zőn a tava­szi hérics, a Han­ta-patak völ­gyé­ben a mocsá­ri gólya­hír bont­ja virá­ga­it.

Egy kicsit von­junk mér­le­get is: az elmúlt 20 évben 3597-en indul­tak neki a Tele­ki táv­ja­i­nak, közü­lük 3147-en cél­ba is értek. (A rész­le­tes sta­tisz­ti­kák hama­ro­san fent lesz­nek a hazajaroegylet.hu olda­lon.) Idén, ápri­lis 6.-án 271-en jöt­tek el a túrá­ra, a 20 kilo­mé­te­res távon meg is dőlt az eddi­gi rekord, ami azt bizo­nyít­ja, hogy érde­mes volt rövi­debb távo­kat is lét­re­hoz­ni a Tele­kin. Az utób­bi évek­ben az is meg­fi­gyel­he­tő volt, hogy a Tele­kin indu­ló­kat két nagyobb tábor­ra lehet osz­ta­ni. Egy­részt itt van­nak évről-évre velünk az öreg moto­ro­sok, a tel­je­sít­mény­tú­rá­zó tár­sa­da­lom krém­je, akik már az ezred­for­du­ló óta eljön­nek erre a túrá­ra. Őket már régi isme­rős­ként köszönt­het­jük, van olyan is köz­tük, aki­nek szól­nia sem kell elő­ze­te­sen, tud­juk, hogy az autó­ját le kell hoz­nunk a rajt­ból a cél­ba. Más­részt ott van­nak azok, akik a Haza­já­rót néz­ve kap­tak ked­vet a túrá­zás­hoz, az olda­la­in­kon akad­tak rá a Tele­ki­re, és ily módon kerül­tek a Bör­zsöny­be. Idén is volt olyan túrá­zó, aki­nek ez volt az első tel­je­sít­mény­tú­rá­ja, köz­tük egy vil­lá­nyi srác, aki több hóna­pot készült a Tele­ki­re, köz­ben pedig 20 kiló­tól sza­ba­dult meg. Az ilyen vissza­iga­zo­lá­sok sokat jelen­te­nek abban, hogy ugyan­ez­zel a lel­kü­let­tel vág­junk neki a jövő évi Tele­ki szer­ve­zés­nek, aho­va vár­juk régi és újdon­sült bará­ta­in­kat is!