Ahol a Csisz­la-patak a Visó­ba talál, las­san éle­de­zik rom­ja­i­ból Bor­sa­bá­nya. Madár­táv­lat­ból cso­dás hava­si kör­nye­zet­ben, a Torony­ága és a Sár­kány tömb­je­i­nek öle­lé­sé­ben pró­bál­ja kihe­ver­ni az elmúlt évti­ze­dek túl­haj­szolt bányá­sza­tát. Las­san gyó­gyul­nak a táj­se­bek, s tisz­tul patak­ja­i­ból a cián.

Nemes­ér­ce­it, ara­nyát már évszá­za­dok óta bányász­ták, a 18. szá­zad­ban cip­sze­rek és tótok is érkez­tek bányái műve­lé­sé­re, de népes­sé­ge sűrűn vál­ta­ko­zott: ami­kor hanyat­lott a bányá­szat, sokan elmen­tek, ami­kor újra fel­vi­rá­go­zott, megint vissza­jöt­tek. Leg­utóbb a román kom­mu­niz­mus hoz­ta magá­val a töme­ge­ket és a tömb­há­za­kat a mára­ma­ro­si Eldo­rá­dó­ba, de az elmúlt évti­ze­dek­ben leha­nyat­lott, majd 2006-ban meg is szűnt a bányá­szat Bor­sa­bá­nyán.

Azóta se talál­ja önma­gát, de a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet és a turiz­mus hoz­hat még szebb jövőt a tele­pü­lés­nek.

A Visói-hava­sok for­ma­kin­cse is iga­zol­ja, mennyi­re vál­to­za­tos táj fogad­ja az ide láto­ga­tót. Amíg a Torony­ága tömb­je vul­ká­ni ere­de­tű, addig a Sár­kány-csúcs mész­kő­ből épül fel, amit a gal­lér­ján elő­buk­ka­nó jel­leg­ze­tes fehér szir­tek is jelez­nek.

De ami a Sár­kány­ra veze­tő túrát iga­zán fel­eme­lő­vé teszi, az a déli szom­széd­vár, a Rad­nai-hava­sok lát­vá­nya. A Visó-völ­gyén túli hegy­ség fel­hő­kar­co­ló szik­la­or­ma­i­val, az Ünő-kőtől a Hor­thy csú­csig húzó­dó főge­rin­cé­vel egé­szen lenyű­gö­ző para­vá­nul szol­gál. Az Ünő-kő éles orma talán erről az oldal­ról a leg­mar­kán­sabb.

Az utat tör­pe­fe­nyők nehe­zí­tik. Ha vala­ki úgy dönt, hogy hátat for­dít­va a Rad­nai-hava­sok­nak, a dél­ke­le­ti végé­ből, a Bor­sai-hágó­ból lát neki a Mára­ma­ro­si-hava­sok bejá­rá­sá­nak, egy­ből egy impo­záns, de vad és átha­tol­ha­tat­lan hegy­tömb­be ütkö­zik. Akár­hogy is néz­zük, épp ez az érin­tet­len­ség és fel­tá­rat­lan­ság az érté­ke és szép­sé­ge ennek a hegy­ség­nek.