Ahol a Csiszla-patak a Visóba talál, lassan éledezik romjaiból Borsabánya. Madártávlatból csodás havasi környezetben, a Toronyága és a Sárkány tömbjeinek ölelésében próbálja kiheverni az elmúlt évtizedek túlhajszolt bányászatát. Lassan gyógyulnak a tájsebek, s tisztul patakjaiból a cián.

Nemesérceit, aranyát már évszázadok óta bányászták, a 18. században cipszerek és tótok is érkeztek bányái művelésére, de népessége sűrűn váltakozott: amikor hanyatlott a bányászat, sokan elmentek, amikor újra felvirágozott, megint visszajöttek. Legutóbb a román kommunizmus hozta magával a tömegeket és a tömbházakat a máramarosi Eldorádóba, de az elmúlt évtizedekben lehanyatlott, majd 2006-ban meg is szűnt a bányászat Borsabányán.

Azóta se találja önmagát, de a természeti környezet és a turizmus hozhat még szebb jövőt a településnek.

A Visói-havasok formakincse is igazolja, mennyire változatos táj fogadja az ide látogatót. Amíg a Toronyága tömbje vulkáni eredetű, addig a Sárkány-csúcs mészkőből épül fel, amit a gallérján előbukkanó jellegzetes fehér szirtek is jeleznek.

De ami a Sárkányra vezető túrát igazán felemelővé teszi, az a déli szomszédvár, a Radnai-havasok látványa. A Visó-völgyén túli hegység felhőkarcoló sziklaormaival, az Ünő-kőtől a Horthy csúcsig húzódó főgerincével egészen lenyűgöző paravánul szolgál. Az Ünő-kő éles orma talán erről az oldalról a legmarkánsabb.

Az utat törpefenyők nehezítik. Ha valaki úgy dönt, hogy hátat fordítva a Radnai-havasoknak, a délkeleti végéből, a Borsai-hágóból lát neki a Máramarosi-havasok bejárásának, egyből egy impozáns, de vad és áthatolhatatlan hegytömbbe ütközik. Akárhogy is nézzük, épp ez az érintetlenség és feltáratlanság az értéke és szépsége ennek a hegységnek.