Tulisa-hegység – és a Hátszegi-medence kincsei
Hazajáró műsorok

Tulisa-hegység – és a Hátszegi-medence kincsei

219. rész
"Egy földi kis paradicsom, legbővebb termésű földekkel, sebes patakokkal megáldatva a természettől, láncszem módjára öszvefűzött hegyekkel környékeztetve, azon észrevétellel: hogy Oláhország felől mintegy mászhatatlan havas bércek kerítik. A sűrűn fekvő helységek, s azokban a már messzire tündöklő nemes birtokosok, s gazdaságra épült kastélyaik, elég tudakolnivaló vágyódást szereznek az utazókban; s azok a már részint öszveomlott, részint fenn álló Várak düledéki, bizonyítják hajdani nagy becsét e tájnak, és pompáját e kedves vidéknek."
Dálnoky Márton levele Arad vármegye első alispánjához (1824)

Valami hátborzongató, de mégis léleksimogató titokzatosság hatja át a Retyezát, a Ruszka- és a Kudzsiri-havasok határolta Hátszegi-medencét. A dél-erdélyi Hunyad megyének ebben a természeti értékekben gazdag és kalandos történelemmel átszőtt vidékén, a Sztrigy és a Nagy-Víz völgyeiben már évszázadok óta szórványban él a magyar: megkopott kastélyok, ősi templomok és várak árnyékában. Talán ezért is van, hogy magyar utódok híján a hely szelleme az, ami magával ragadó erővel jelenik meg itt. Míg a Hátszegi-medencében a Nopcsák örökét keressük, odafent, a Retyezátból leágazó Tulisa gerincén már Maderspach Viktor honvédő szellemét idézzük.

Látnivalók / Erdély / Hunyad

Fajuk védelmére alakították ki 1958-ban Alsószilvás mellett egy 40 hektáros tölgyesben Erdély első bölényrezervátumát. Az öreg kontinens legnagyobb szárazföldi emlősének első példányai Lengyelországból érkeztek, hogy újra benépesítsék régi élőhelyüket, a Déli-Kárpátok előterét.

Bővebben...

Hátszeg várának, ami a pusztító tatárjárás után épülhetett, a török támadások miatt már csak híre, s hamva maradt. Csakúgy, mint a Nagy Lajos királyunk alapította ferences kolostornak. Azért volt olyan is, 1550-ben, hogy a Hátszeg vidéki nemesség megverte az Erdélybe betört havasalföldi–török sereget. Miközben a harcokban forgácsolódtunk, a 17. században sok román menekültet fogadott be a vidék, akik idővel lélekszámban felénk is kerekedtek. 1764-től közel egy évszázadig Hátszeg az I. Erdélyi Román Határőrezred része lett. 1916-ban a románok megszállták, de pár nap után súlyos vereséget szenvedtek a német–osztrák–magyar seregektől. Aztán nyugati segítséggel csak elorozták Dél-Erdélyt is, így már csak apró emlékeink maradtak, mint például egy olyan kút, amelyet az 1896-os Millenium évében állítottak.

A város 18. századi katolikus templomát 1893-ban a Nopcsák újították fel, s ki is jelölték maguknak végső nyughelyül. Itt alussza örök álmát címerrel ékesített díszes síremlékben idősebb Nopcsa Ferenc báró, Hunyad vármegye főispánja, Erzsébet királyné udvarmestere is. A Nopcsáknak már csak lelkük él itt, de nem halt még ki a magyar szó Hátszegről. A templomban az édes anyanyelven szól még a rózsafüzér imádság.

Bővebben...

A Tulisa csúcsára vezető úton Maderspach Viktor nyomában járunk, aki aki erre űzte ki az 1916-ban ránk rontó románokat, majd az országvesztéskor erre is kellett meneküljön.

Földrajzilag a Retyezát-hegység legkeletibb és legalacsonyabb része. A Tulisa-csúcsról csodás kilátás nyílik a Déli-Kárpátok ismeretlen hegyvilágára.

Bővebben...