A történelmi Bács-Bodrog vármegyében, a Duna bal partján fekszik Újvidék. A legenda szerint a várost a török kiűzése után a folyó túlpartján fekvő Péterváradról áttelepült katonák alapították. 1748-ban kapott városi jogokat Mária Teréziától. Újvidék ugrásszerű fejlődésen ment keresztül a Monarchia idején, ekkor épült a központ legtöbb, ma is régi fényében ragyogó épülete.

A Duna jobb partján fekvő kiterjedésű, többszörösen erődített vár. Építése 1698-ban kezdődött, és 88 éven át tartott. A Hódoltság idején a törökök kezén volt, majd visszaszerzése után a magyar csapatok jelentősen megerősítették.

Pétervárad szomszédjában van a Báthoriak ősi birtoka, a 170 éven át török uralom alatt álló Karlóca. 1699-ben itt köttetett a béke a törökök és a Habsburgok között. Ennek emlékét a Békehozó Miasszonyunk Kápona őrzi.

A Tarcal legmagasabb pontja, az antenna tornyáról felismerhető a szerény, 539 méteres Vörös-bérc.

Van egy apró, sajátos hangulatú falu a Tarcal-hegység délkeleti csücskében, aminek neve egy szóban mindent elmond a szerémségi szórvány helyzetéről: Maradék. Így hívják a települést, ahol mára 500-an maradtak magyarok.

A helybéli eredetlegenda szerint a település helyén valamikor réges-régen véres csata dúlt, melynek következtében kő kövön nem maradt – csak egy ház, és annak a tornáca. Ez a ház lett aztán az újjáépítés alapja, köré épült fel a jelenlegi falu.

A török hódoltság idején szinte elnéptelenedett Szerémséget szerb és horvát telepesek lakták be.  Aztán  a 19. században dunántúli és bácskai magyarok érkeztek, így hamarosan ők váltak Maradék legnépesebb nemzetiségévé.