Kárpátalja hegyvidéke mindig is történelmi hazánk egyik legvadabb tája, gyéren lakott, valódi peremterülete volt. Zord éghajlat, terméketlen talaj, végtelen őserdők, sebes folyóvizek rajzolják e vidéket, ahol az embernek nincs könnyű dolga, ha élni akar. Kelet és nyugat határán az átmenő forgalom folyton élénk volt, de a letelepedéssel járó embert próbáló életmódot csak kevesen választották. Honfoglaló őseink itt keltek át a Kárpát-medencébe, aztán erre vonultak keleti hadjárataikra. De innen jöttek a hódító tatárok is, akik után német telepesek majd ruszin népek áramoltak ide, akik az első nagyobb településeket is alapították.
Talán ennek az elhagyatottságnak is köszönhetjük a tájképi és néprajzi tisztaságot, a táj és a nép egyfajta vadságban is érintetlen őstermészetét, lelkületét. Kárpátalja északkeleti része, a hegyekkel és erdőkkel borított Gorgánok hegylánca, a Talabor folyó forrásvidéke erősen felcsigázta érdeklődésünket. Az ökológiai egyensúly fenntartása mellett a turizmus fejlesztését is célul tűző Szinevéri Nemzeti Park gazdag és változatos élővilággal, feledhetetlen tájképekkel, szívében tengerszemmel, peremén ősi bojkó hegyi településekkel várja a Hazajárót.