„A Halicsból bevándorolt bojkó a patak mellett, ahol a völgy kiszélesedik, vagy a hegyoldalon kiirtott egy darab földet és annak közelében kunyhót, házat épített. Itt élt elszigetelten, szomszéd nélkül. Később egyre több és több házikót ragasztottak a patak partjára vagy a hegy oldalára, és megvolt az új telep, az új falu.”
Kárpátalja hegyvidéke mindig is történelmi hazánk egyik legvadabb tája, gyéren lakott, valódi peremterülete volt. Zord éghajlat, terméketlen talaj, végtelen őserdők, sebes folyóvizek rajzolják e vidéket, ahol az embernek nincs könnyű dolga, ha élni akar. Kelet és nyugat határán az átmenő forgalom folyton élénk volt, de a letelepedéssel járó embert próbáló életmódot csak kevesen választották. Honfoglaló őseink itt keltek át a Kárpát-medencébe, aztán erre vonultak keleti hadjárataikra. De innen jöttek a hódító tatárok is, akik után német telepesek majd ruszinok áramoltak ide, akik az első nagyobb településeket is alapították. Talán ennek az elhagyatottságnak is köszönhetjük a tájképi és néprajzi tisztaságot, a táj és a nép egyfajta vadságban is érintetlen őstermészetét, lelkületét. Kárpátalja északkeleti része, a hegyekkel és erdőkkel borított Gorgánok hegylánca, a Talabor folyó forrásvidéke erősen felcsigázta érdeklődésünket. Az ökológiai egyensúly fenntartása mellett a turizmus fejlesztését is célul tűző Szinevéri Nemzeti Park gazdag és változatos élővilággal, feledhetetlen tájképekkel, szívében tengerszemmel, peremén ősi bojkó hegyi településekkel várja a Hazajárót.