Itt történt, Hunyad és Bánát határán, az Erdélyi-Vaskapu-hágón, hogy 1442-ben a kereszténység pajzsa, Hunyadi János alig 15.000 emberével nagy diadalt aratott a Dél-Erdélyre zúduló nyolcvanezres török sereg felett. 1896-ban, a zajkányi csata színhelyén Hunyad vármegye emlékművet állított. Átvészelve a megszállás és diktatúra évtizedeit, majd 100 évig hirdette a dicső fegyvertényt az ércbuzogány. Aztán jött ez a fene nagy demokrácia, és 1992-ben „valakik” ledöntötték az oszlopot.

Ruszkabányán ma már csak a monogramját találjuk a hazáért halt bányamérnök, Madrespach Károly síremlékén. Itt érdemes megemlékezni azokról a virágzó reformkori időkről, amikor Maderspach Károly a Hofmann testvérekkel összefogva, feltárta a közeli érclelőhelyeket és felvirágoztatta a Ruszka-völgyét.

Ruszkabánya csillaga azonban lehanyatlott, a hegy nem adott több vasércet. Kínált viszont annál értékesebb márványt. Feljebb húzódva kicsit a Ruszka-patak mentén, a Ruszkicai bányatelepen gigászi márványtömbök jelzik: a „magyar Carrara” földjén járunk. A ruszkicai márvány jó hírnevét Ferenczy István szobrászművésznek is köszönheti, aki a Hofmann család révén jutott el ide és számos alkotásához innen szerzett be alapanyagot.

Bővebben...

A Ruszka-patak völgyében felfelé haladva érjük el a gerincet. Innen észak felé csodás panoráma nyílik. A végtelenek tűnő rozsdabarna erdőségből csak a Págyes tar, behavazott csúcsa emelkedik ki. Tetejére a piros jelzés vezet, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Maros-völgyére.

Az Árpád-kori vár udvarából nyíló épületrészek ma is magukon viselik a dicső korok lenyomatát.

A gótikus lovagteremben megcsap annak a régi korszellemnek a levegője, amikor még égi eszmények uralkodtak.

Felette az emeleten a diéta, a tanácsülés terme nyílik, ahol Hunyadi kormányzósága idején a nagyurak a nemzet sorsa felől döntöttek.

És itt van az erdélyi reneszánsz gyöngyszeme, a Mátyásról elnevezett loggia, melyet édesanyja, Szilágyi Erzsébet építtetett.

Búcsúzóul lépjünk be a 15. századi várkápolnába és mondjunk el egy fohászt Hunyadi János Gyulafehérvárról idehozott töredékes síremlékénél.

Csernakeresztúr református „régi magyarjai” mellé a múlt század elején bukovinai katolikus székelyek települtek, akik máig meghatározzák a település arculatát. A környék legnagyobb magyar közösségének otthont adó településen a faluturizmus is jól működik. A Bukovinából hozott értékeket bemutató Csángó tájházat 1994-ben szentelték fel.

„Tizenkét kőmives összetanakodék,

Magos Déva várát hogy fölépittenék.

Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,

Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.”

Kőmíves Kelemenné (népballada)

Így kezdődik a népballada, aztán tragikus véget ér: szerencsétlen Kőmíves Kelemen feleségét megfogták és bedobták a tűzbe, hogy legyen hamu, megkötni a falakat. Ez volt az ára, hogy a Maros völgye fölötti vulkáni kúpon álljon magos Déva vára. A legendás múltba vesző királyi vár a török háborúk idején nagy szerepet kapott és olyan birtokosai voltak, mint Hunyadi, Szapolyai, Bocskai vagy Bethlen. Még Dobó István is raboskodott itt, az unitáriusok meg egyházuk alapítójára, Dávid Ferencre büszkék, aki itt szenvedte el rabsorsát, és halt meg 1579-ben. 1849-ben a magyar honvédsereg szállta meg, és persze épp ekkor kellett felrobbanni a lőporraktárnak. Azóta pusztuló falai manapság kezdenek megújulni.

És szépen megújult a Várhegy lábánál álló Magna Curia épülete is, amit a 16. század végén építtetett Geszti Ferenc dévai várkapitány. A fejedelmek szálláshelyén élt egy ideig Bethlen István felesége, a „Murányi Vénusz”, Széchy Mária is. Aztán a fejedelmek kora lejárt és múzeum lett kúriájukból.

A város egykori központi szerepére emlékeztet a régi vármegyeháza tornyos épülete is, homlokán a Korvin-címerrel.

Déva rég elhagyott ferences kolostorát halálra ítélte a történelem. De a Mindenhatónak más terve volt az öreg épülettel. 1992-ben ideküldött egy ferences szerzetest, aki felújította és néhány utcán kallódó árva gyermek befogadásával útjára indította gyermekmentő misszióját.

Böjte Csaba testvér csodájának hamar híre ment, s a jóakaratú embereknek hála ma már Déván több száz, és Erdély szerte több ezer szerencsétlen sorsú gyermek élhet szerető családban, járhat magyar iskolába és templomba.