"Erdély felett a határt észak felé hatalmas bástya, a Radnai havasok behemót tömege zárja le. A magas hegyi jellegű hegység legszebb része a két legmagasabb csúcs közötti főgerinc. A keleti bástyát, az Ünőkő tömegét a Radnai hágó határolja, a nyugati fellegvár Borsa felett, hazánk jelenlegi legmagasabb pontja, a Horthy-csúcs, egy északi mellékgerincen van. Hegységünket észak felől a Visó völgye határolja, melybe számos hegyi patak fut. A főcsúcsok északi letörései igen meredekek és sziklásak, délfelé enyhébb lejtésű, gyepes hegyhátak vezetnek a Nagy Szamos völgye felé. A turista természetszerűleg a legmagasabb csúcsot keresi, a sízők az északi lejtőket látogatják. Így Borsa lett a kiindulópontja úgy a nyári, mint a téli túráknak."
Talán Kővágó Ferenc csábító sorait is olvasták azok a salgótarjáni leventék, akik 1944 januárjában vágtak neki síléccel az akkori Magyarország legmagasabb ormának, ám nem érhették el a Horthy Miklós-csúcsot. Az ifjú álmokat hatalmas lavina temette be. A hó elolvadt, a leventék már nógrádi földjükben nyugszanak, ám emléküket évtizedekre betemette az új hatalom. Azért is jöttünk most a Keleti-Kárpátok legmagasabb tagjára, a Radnai-havasokba, hogy megemlékezzünk a magyar hegymászástörténet legnagyobb tragédiájának áldozatairól. A hegység kincseire, a glaciális eredetű tengerszemekre, a jégformálta gerincekre és völgykatlanokra, a zúgó patakokra és vízesésekre, a gazdag növény-és állatvilágra már a ’30-as években felfigyelt a természetvédelem. Az ezredforduló idején Nemzeti Parkká nyilvánított Radnai-havasok turisztikai lehetőségei is kiválóak: meredek oldalai ideális síterepek, közel 50 km hosszú változatos főgerince pedig a Kárpátok egyik legjobb gerinctúra terepe.