“Egy egész földrészt elfoglaló ország kezdeteiben rosszhírű fegyencgyarmat volt. Nagy-Britannia javíthatatlan csavargóinak és gonosztevőinek «javítóintézete». Az angolszász gyarmatosítóknak százötven esztendő is elegendő volt, hogy a rettegett fegyenctelepből a brit világbirodalom egyik hatalmas és gazdag tagállamát fejlessze ki. Ausztrália fejlődésének útja a kezdeti ismeretlenségből és kulturálatlanságból igen meredeken vezetett a gazdasági és politikai függetlenségig.”

Bakonyi Béla: A százötvenéves Ausztrália (1938)

Így lett a déli félteke ismeretlen földrésze, az ötödik kontinens önálló állam, a világ sok nemzetének, köztük magyarok ezreinek új otthona. Nyomukban való csavargásunkat Dél-Ausztrália és a sivatagos pusztaság után most keleten, az Üvegház-hegyen is túl, a szubtrópusi éghajlatú Csendes-óceán partvidékén folytatjuk. A „Napfény Államában”, ami Viktória királynő tiszteletére kapta a Queensland nevet, amikor 1859-ben önálló brit koronagyarmat lett. Az itt élő magyarok igyekeznek szétszórtságukban is szerveződni, s az idegen környezetben tovább éltetni az anyanyelvet és a kultúrát.