"Lábunk alatt terül el a gyergyói fennsík szépséges völgytekenője. Felséges körkép, isteni látvány, mely a lelket csodás varázslattal tölti el s a honfi szívet meleg érzéssel hatja át az a tudat, hogy ez a mienk, ez a mi szép hazánk egyik bájos tündérkertje, ahol a természet titkos erői a föld mélyéből csodaforrásokat lobogtatnak elő, a hegyek hátán a világ legszebb sudarú és lombozatú fenyőfái teremnek, a hegyek ágazatai között lecsúszott erdők tengerszemekben fürdenek (mint a Gyilkostó) s a kopaszon maradt szárhegyek márványfalai ragyogó fehér- és rózsaszínben tündöklenek. És ennek a tündérországnak istenadta népe ősi erőben, honfi erényekben s történelmi érdemekben mily gazdag…"
Termetesebb szomszédairól, a Hagymásról, a Csíki-havasokról és a Hargitáról már végigpásztáztuk lankáit. Most végre-valahára felkapaszkodunk a Gyergyói-havasok hátára is, hogy a Keleti-Kárpátok eme középmagas hegységéből köszönjünk vissza a székely hegykoszorúra. Elsőként központi részét keressük fel, amit az újabb térképek már Ditrói-havasok néven emlegetnek. A hópaplanba takarózott vulkáni eredetű tömb lábainál a törésvonalak mentén lesüllyedt magas fekvésű hegyközi Gyergyói-medence az egész Kárpát-medence legzordabb szeglete. Persze, hogy ide jöttünk telet temetni. Bár úgy tűnik, itt még jó ideig kitart a fagy. De a Hazajárón nem fog a hideg, mert van itt jóféle székely pálinka, honfi erény és vendégszeretet. S ahogy a hó megmaradt, úgy állnak ellen az olvadásnak konok öntudattal a gyergyói székelyek is.
