"Volt egy 25 év körüli férfi, akire az urak nagyon haragudtak, mert mindenüket elszedett, és a szegényeknek adta. Elfogni nem tudták, mert mindig lóháton járt. Ha üldözték, csak eldobta a kantárszárat, s a ló már tudta, hogy merre menjen. Egy hatalmas hegyen a barlangokban eltűnt a lovával együtt. Ez a hegy erről a lóról kapta a nevét, mert Gutinnak hítták."
Így keresztelték el a Keleti-Kárpátok belső, vulkanikus eredetű láncolatának északi részén fekvő hegységet. A Gutin réges-régi földtörténeti korokban, évmilliókon át született: amikor egymásnak tolódtak a tektonikai lemezek, robbanások és vulkáni kitörések rázták meg a földet. Aztán az erózió jól megdolgozta, lepusztította a felszínt és ezen a viszonylag kis területen igen változatos élőhelyet alakított ki a növények, az állatok, majd az emberek számára is. Vulkanikus kúpok, krátermaradványok, egykori kitörési központokat jelző andezit sziklaalakzatok és alpesi legelők emlékeztetnek a Gutin geológiai múltjára. A törésvonalak mentén pedig a vulkáni utóműködések gazdag színesfémérc telérekkel termékenyítették meg a hegyet, amelynek bányászata évezredeken át biztos megélhetést nyújtott az itt élőknek. A bányák bezártak, a magyar élet is felolvadni látszódik a többségi erő kohójában, de vannak még sziklaszilárd közösségek, akik ellenállnak az eróziónak és tesznek róla, hogy a Máramarosi- és a Nagybányai-medence színes néprajzi világát összekötő vidék újra régi fényében ragyogjon.
