"Erdélyország, áldás földje, gazdag és erős anyánk! Zöld vetésből szőtt ruhád övét, Kárpát bércek fonják itt köréd, bort s aranyt termő hazánk!"
Aki valódi magashegyi kalandra vágyik, és közeli helyeken szeretne hegymászó élményekkel gazdagodni, legjobban teszi, ha elmegy télen a Déli-Kárpátok legmagasabb, leghosszabb és legnagyobb tömegű kristályos hegységébe, a Fogarasi-havasokba. Az erdélyi medencéből felgyűrődött hegyvonulat 70 km-es vízválasztó főgerince ezer éven át hatalmas déli védfalát jelentette hazánknak. Völgyeiben vad patakok zúgnak, oldalait sűrű fenyves és lomberdő borítja, de a hegység igazi népszerűségét az erdőhatár felett a jégkorszaki gleccserkatlanokat lezáró, 2000 métert meghaladó hófödte sziklaormainak és csipkézett gerinceinek köszönheti. Miután nyáron a nyugati gerincen Erdély legmagasabb ormát, a Negojt ostromoltuk, most télen eljöttünk a központi övezet már Óromániába átnyúló legmagasabb csúcsára, a Moldovánra. A Kárpátok egyik legvadabb és leglátványosabb szakaszán a téli körülmények garanciát nyújtanak a magashegyi körülményekre és a felejthetetlen látványra. Odalent, a Kárpát-medence déli gyepűire települő honfoglaló magyarok majd a szászok lakta fogarasi uradalom egykor Erdély egyik legfontosabb központja volt. Aztán a történelem vasfoga felszántotta Fogarasföldet, s a hegyen túlról, Munténiából és Olténiából jövő románok vertek új gyökeret az ősi Királyföldön, így ma már csak üres épületek emlékeztetnek a fejedelmi aranykorra.