Az Erdélyi-érchegység az Erdélyi-szigethegység déli részén helyezkedik el. Keleten és délen a Maros völgye határolja, ily módon a Zalatnai- és Nagyági-hegység a déli nyúlványait képezik. Nyugati határa zegzugos hegyi utakon vezet a Maroskapronca és Alsóváca közti hegyi átjárón, a Zarándi-hegység keleti peremén. Északi határát már nehezebb követni, mert igen szabálytalanul húzódik a Fehér-Körös völgyétől az Aranyos völgyéig, amelyeken túl a Bihar-hegység, majd a Gyalui-havasok jelentik a szomszédságot. Keleten az Alsószolcsva és a Zalatna közti vonal jelenti a határt az Érchegység és a Torockói-hegység közt.

Az igen tagolt hegyvidéken nehéz bármiféle rendszerességet felfedezni, nehezen követhetők a völgyek és a gerincek. A kőzettani sokszínűség mozaikszerű tájat hozott létre, a főbb hegycsoportok a következők: nyugaton, a Maros és a Fehér-Körös között emelkedik a Malu (905 m). A Déva-Brád átjárótól keletre, Zalatna és az Aranyos közt találjuk a híres Aranynégyszöget, benne a Verespataki-hegyekkel, a Vulkán mészköves takaróroncsával és a Detonáták bazaltvilágával. Az Ompolytól délre emelkedik a Nagyági-hegység és a Zalatnai-hegység, melyek közt a Gyógy völgye képez határt. A hegycsoportok közt találjuk a mócok lakta medencéket (Brádi, Mócföldi, Zalatnai).

A hegység alapját erősen metamorfizálódott kőzetek alkotják, amelyre a középidőben üledékes kőzetek települtek. A későbbi kéregmozgások hozták létre a takaróredős szerkezetet, amelyet előbb andezit-, majd a legújabb földtörténeti korokban bazalt vulkánosság tört át. Ez a viharos földtani múlt, a vulkanizmussal járó ércesedés alakította ki a hegység altalajkincsekben kimeríthetetlen gazdagságát.

Úgy tartják, az Érchegység szemnek tetszetős hegyvonulat, de a természetjárásnak a bányászat, a nehéz megközelíthetőség, a móc zárkózottság miatt nincsenek évszázados hagyományai. Mára a mócok már megszokták az embereket, így a jelentősebb látnivalókhoz jól jelzett turistajelzések vezetnek, ilyen például a Vulkán festői mészkőröge vagy a Detonáták bazaltoszlopai. A legmagasabb csúcsra, az 1437 méter magas Pojenicára jelzetlen ösvényeken juthatunk fel, de ezek viszonylag jól ki vannak taposva. A bányászat pusztításának nyomaival sok helyen találkozhatunk, de a móc tanyavilág szalmakupolás házai és a varázslatos táj valódi vonzerővel bírnak. Ezt az érintetlenséget fedezték fel az ortodox szerzetesek is, akik egyre-másra építik kolostoraikat a civilizációtól távoli völgyfőkben. És ez az érintetlenség vár az Erdély egyik legeldugottabb szegletébe induló honfitársainkra is!